Ady Endre A lelkem Kánaán-magvai

Ady Endre A lelkem Kánaán-magvai

 

Ady Endre A lelkem Kánaán-magvai

Ady Endre A lelkem Kánaán-magvai

Majd elmúlnak ezek a remegések, 
Lesz az Életnek cukros bora, 
Majd zúgni fog kis templomban az ének, 
Havas karácsony s Úr-vacsora 
És rigmusos gyermekek jönnek.

S tán árka lesz ennek a vád-özönnek, 
Győztesre szárad ázott szárnyam 
S eljön, hogy majd csak azt kívánjam, 
Ami beteljesedhetik 
S hogy újból és fent újjongva akarjak.

Majd galambok lesznek a lomha varjak, 
Finom nő-testek, remegősek 
Várják vágyón, hogy lepleiktől 
Szabadítsam meg őket 
És nagyon sokan szeretnek ismét 
S én sokakat fogok nagyon szeretni.

Szent szántásba akkor fogom majd vetni 
Lelkem Kánaán-magvait, 
Melyek ma még, jaj jaj, rohadnak. 
Dicső leszek s örülni fogok 
Mindennek és magamnak 
S a földnek, melybe áldott, bő markom 
Hitet, jövendőt, örömet hintett:

De ha nem így lesz, az is mindegy. 

 

Karácsony

 

Vissza a Karácsonyi versekhez