Alföldi Géza A tél

Alföldi Géza A tél

Alföldi Géza A tél

Tél. Nagyapám hogy szerette 
a csillogó havat. 
Gyermekkedvvel nézte. 
A hó megérezte, 
s hálás volt érte.

Hálás, mert egy bánatos karácsony este, 
mikor a vér agyát eszméletlenre verte, 
s elesett, 
úgy találtam rá 
a hó felett, 
hogy a láb magas hó 
karjába vette, 
s hogy meg ne üsse 
élet-marta testét, 
puha párnának aláterítette 
millió legszebb ezüst hópehelyke 
ragyogó szemét. 

Alföldi Géza A tél

Vissza a Karácsonyi versekhez