H. M. R. A karácsonyi ajtó

H. M. R. A karácsonyi ajtó

H. M. R. A karácsonyi ajtó

Emlékszem, rég volt. A bezárt ajtót 
hosszú estéken remegve lestem. 
Vártam nyílását azon a sok-sok 
felejthetetlen 
szép, gyermekkori karácsonyesten.

Kipirult arccal, dobogó szívvel, 
úgy vártam, mikor fordul a zárja, 
mikor tárul fel, mikor ragyog fel 
a titkok fája. 
Ó, hogy csábított minden kis ága!

Rég volt … azóta évek repültek, 
és messziről int már az öregség, 
s azt veszem észre, felnőtt, vén gyerek, 
– ez már nem emlék, – 
a karácsonyi ajtót lesem még!

Ó, de már többet tudok azóta! 
Gazdagabb titkok hívnak és várnak! 
Ragyogóbb minden karácsonyfánál, 
mit a szem nem láthat 
országában a dicső Királynak!

Tudom, az ajtó egyszer kitárul. 
S jöhetnek gondok vagy szenvedések, 
ez ad most nékem derűt, nyugalmat, 
hogy ott az élet 
az ajtó mögött … s már küszöbén élek! 

H. M. R. A karácsonyi ajtó

Vissza a Karácsonyi versekhez