Juhász Gyula Búcsúfia

Juhász Gyula Búcsúfia

Juhász Gyula Búcsúfia

A tanyáról jött Tandari Valér 
Öreg szülékkel a nagy búcsúra. 
A pöttöm szöszke lány most lát először 
Világi vásárt és templomi oltárt. 
Künn a tanyán csak Isten napja süt 
S Isten szegénye őrzi a libát. 
Egy léggömböt vett az egész rokonság 
A kis Valérnak, szép piros szinűt, 
Mely ott lebeg a szöszke fej fölött. 
A vén templomba is bevitte persze 
Az új jószágot a boldog gyerek 
S amíg ő némán, tátott szájjal ámult 
A túlvilági tündöklő csodákra, 
Az arany és ezüst barokk mennyország 
Szentjeire és angyalaira 
S amíg hallgatta repeső szívével 
A magasságok orgonaszavát, 
A búcsúfia léggömb hirtelen csak 
Elszállt kezéből és repült vígan, 
Pirosan, mint az élet és öröm 
A mennyezet felé, hol régi mester 
Remekén hódolnak három királyok 
A betlehemi gyermek jászolánál. 
Öreg szülék és Tandari Valér 
Ijedten látták szállani a gömböt. 
– Istentelen! – csattant föl egy mogorva 
Templompribék. Vörös! – zúgott a másik. 
Valér szepegve és szipogva állott 
És kicsi szíve riadót dobolt. 
A piros üdvözlet pedig mosolygón 
Suhant, suhant a hívő nyáj fölött 
S a kis Jézuska ölében pihent meg. 
A kis Jézuska áldást adva nézte 
És úgy tetszett, hogy néki kedvesebb 
Ez áldozat, mint arany, mirrha, tömjén 
És szinte mintha szólott volna ajka: 
– Ne félj, kis hívem, Tandari Valér! 

Juhász Gyula Búcsúfia

Vissza a Karácsonyi versekhez