Kosztolányi Dezső Karácsony

Kosztolányi Dezső Karácsony

Kosztolányi Dezső Karácsony

Ezüst esőben száll le a karácsony, 
a kályha zúg, a hóesés sűrű; 
a lámpafény aranylik a kalácson, 
a kocka pörög, gőzöl a tejsűrű.

Kik messze voltak, most mind összejönnek 
a percet édes szóval ütni el, 
amíg a tél a megfagyott mezőket 
karcolja éles, kék jégkörmivel.

Fenyőszagú a lég és a sarokba 
ezüst tükörből bókol a rakott fa, 
a jó barát boros korsóihoz von,

És zsong az ének áhítatba zöngve… 
Csak a havas pusztán a néma csöndbe 
sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony. 

Kosztolányi Dezső Karácsony

Vissza a Karácsonyi versekhez