Sajó Sándor Karácsonyi ének

Sajó Sándor Karácsonyi ének

Sajó Sándor Karácsonyi ének

Akkoron csillag gyúlt az égre 
És rásugárzott a vidékre, 
És Betlehem fölött megállván, 
Egy rongyos istálló homályán 
Tündöklött már a Glória: 
Ott ingecskében, szép fehérben, 
Feküdt a jászol szent ölében 
Az Isten egyszülött Fia…

A hír bejárta a világot, 
És jöttek bölcsek és királyok 
És együgyűk és pásztorok: 
Ott minden lélek egyetérzett 
És sírt és álmélkodva nézett 
És boldogan fohászkodott: 
Örömöt hozván az embernek, 
Dicsőség légyen az Istennek!

Ó betlehemi égi csillag, 
Világmegváltó Szeretet! 
Lásd, én is várlak, várva hívlak: 
Jöjj, váltsd meg ezt a nemzetet! 
Lásd, sírva vár egy csonka ország 
És gyásza fátylát lengeti, 
Ó szánd meg népe árva sorsát 
S hozz végre örömöt neki:

Jöjj újra úgy, mint azelőtt, 
Hozz duzzadt ágú friss fenyőt 
A Tátra s Erdély erdejéből, 
Az elrablottból, – a mienkből! 
Ó, neked lehet és szabad, – 
Neked nem állja utadat 
Oláh Heródes, se cseh zsandár, 
Mert a te utad magasan jár, 
Te angyalként jársz, égi szárnyon, 
Te átrepülhetsz a határon, 
Mindenhová és mindenhonnan, – 
Te sohsem voltál Trianonban…

Ó, szállj le hozzánk, égi angyal, 
Ó, jöjj, kis Jézus s légy velünk, 
És igazságot hozz magaddal, 
És sok játékot hozz nekünk, – 
Mindent, mit vágyunk álmodott: 
Sok trombitát és sok dobot, 
És sok-sok puskát, kardot, ágyút, 
Hogy szent nevedet áldva-áldjuk, 
Hozz hírt, amelynek hallatára 
Itt minden szemek fölragyognak, 
Boldog Karácsonyt valahára 
Szegény-bús-árva magyaroknak! 

Sajó Sándor Karácsonyi ének

Vissza a karácsonyi versekhez