Szemlér Ferenc Karácsonyra

Szemlér Ferenc Karácsonyra

Szemlér Ferenc Karácsonyra

Foszlik a fény, fogy a hő, 
közeledik az idő, 
meg kell már születned! 
Gyűlnek is a pásztorok, 
igazodik száz torok 
édes énekednek.

Nem tudjuk, hogy merre fog 
jót jelentő csillagod 
rőt egünkre kelni. 
De a jászol barma vár 
s három keleti király 
készül útrakelni.

Az alázott s a szegény 
sorsa sűrű éjjelén 
jöttöd után reszket. 
Nem lehet, hogy annyi test 
s lélek vágyát félrevesd 
és hogy ne szüless meg!

Vérben, vasban nevedet 
rebegik a nemzetek, 
suttogják a népek. 
Vedd le róluk a sötét 
égető vasvesszejét, 
ahogy megígérted!

Kezük még tán fegyveres, 
de a szemük jelt keres, 
jelt, ami segítsen. 
Ó, ne hadd csalódniok, 
szállj közéjük szép titok, 
gyermekarcú Isten!

S mentsd meg, akit szeretünk, 
gyermekünk és kedvesünk, 
barátunk és vérünk 
– S ha majd Krisztus született 
áldd meg ősi szeretet, 
minden ellenségünk! 

Szemlér Ferenc Karácsonyra

Vissza a Karácsonyi versekhez