Tollas Tibor Fekete karácsony

Tollas Tibor Fekete karácsony

Tollas Tibor Fekete karácsony

Tollas Tibor Fekete karácsony

Karácsonyéjen, a börtönmélyben 
Utam újra hozzád vezet. 
Harminc évig te jöttél hozzám, 
S most Betlehembe én megyek.

Három királyok kincse után 
Uram üres a két kezem. 
Három koldusnak szegénysége, 
Amivel hozzád érkezem.

Aranyaimat szerteszórtam, 
Évek súlya a vállamon. 
S tömjén helyett e tömött zsákban 
Feketéllik a bánatom.

Királyaid csillag vezette 
S nem állta útjuk senkisem. 
Engem hét falon át hozott hozzád 
Pirosló mécsem: a hitem.

Pásztorok útját angyalok mondták 
S ki megtalál, az oly kevés. 
Engem négy éve űz utánad 
Bús angyalod: a szenvedés.

Véresre jártam már a lábam. 
Fagy járta át a csontomat. 
Fáj az éhség és senkim sincsen 
Rajtad kívül, ki befogad.

Sose vágytam így szeretetre, 
Sose voltam ily elhagyott. 
Zörgetek Uram, jajj eressz be, 
A régi énem már halott.

Nem kérek fényes karácsonyfát, 
Egy gyertyaláng elég nekem, 
Ha kigyúl majd a te csillagod 
Börtön felett a Betlehem. 

Karácsony

Tollas Tibor Fekete karácsony

Vissza a Karácsonyi versekhez