A karácsonyfa csillagának titka ⋆ Karácsony napja

Karácsony napja:

A karácsony közeledtével minden városban és faluban felgyúlnak a fények, illatos sütemények sülnek a sütőkben, és az otthonokban megjelenik a feldíszített fenyőfa. De vajon elgondolkodtál már azon, miért kerül mindig egy ragyogó csillag a karácsonyfa csúcsára? Ez a kérdés egy kis faluban is felmerült, ahol a gyerekek minden évben izgatottan várták, hogy feldíszíthessék a falu legnagyobb fenyőfáját a téren.

Élt egyszer egy kedves, göndör hajú kisfiú, Márk, aki nagyon szerette a karácsonyt. Egyik este, amikor édesanyjával sétált hazafelé a havas úton, Márk halkan megszólalt: „Anya, miért teszünk csillagot a fa tetejére? Miért nem egy diót, vagy egy szép piros almát?” Édesanyja derűsen elmosolyodott, és így szólt: „Tudod, annak nagyon régi titka van ám, Márk! És ha szeretnéd hallani, elmesélem neked.”

Márk lelkesen bólogatott, s mire hazaértek, a meleg szobában, a kandalló pattogó tüze mellett kezdődött a mese.

„Nagyon-nagyon régen, sok száz évvel ezelőtt élt egy kicsi falu, ahol még nem voltak boltokban kapható díszek, sem színes égősorok. Az emberek mégis minden évben feldíszítették a fenyőfát, ágaira almát, diót, mézeskalácsot és szalmából font szívecskéket akasztottak. De a fa teteje mindig üres maradt. Egy kislány, Lili, nagyon szerette volna, ha a fa legtetején is ragyogna valami.”

Egyik este Lili kinézett az ablakon és megpillantotta az égbolton a legfényesebb csillagot. Halkan sóhajtott: „Bárcsak a mi fánkon is ilyen ragyogó csillag lenne!” A szél mintha meghallotta volna a kívánságát, és suttogva mesélte tovább a kérését a hópelyheknek, azok pedig elvitték egészen az angyalokig.

Az angyalok pedig, fentről nézve, mosolyogtak. A legkisebb angyal, aki mindig mindenkin segíteni akart, így szólt: „Elviszem Lilinek a csillagfény egy darabját!” Óvatosan leereszkedett a faluba, és egy darabka csillagfényt helyezett a fenyőfa tetejére. Reggelre, amikor mindenki felébredt, ámulva látták, hogy a fa tetején egy ragyogó csillag ragyog. Onnantól kezdve minden karácsonykor próbáltak hasonló csillagot készíteni, először szalmából, majd fából, később üvegből, hogy emlékezzenek a szeretet fényére, amit Lili kívánsága hozott el a faluba.

Márk tágra nyílt szemmel hallgatta a történetet. „Ezért van hát csillag a fánkon! De anya, a mi csillagunk nem igazi csillagfényből van…” Édesanyja gyengéden megsimogatta a fejét: „Nem baj, kisfiam. Minden csillagban ott ragyog egy kicsi szeretet. Ha együtt díszítjük a fát, és szeretettel tesszük fel a csillagot, akkor a mi csillagunk is különleges lesz.”

A régi időkben a csillagokat gyakran szalmából, fából, vagy akár papírból készítették. Volt, aki színes fonalakkal díszítette, mások apró üveggolyókat ragasztottak rá, hogy minél fényesebb legyen. A csillagok mindig azt szimbolizálták, hogy a karácsony a szeretet és a fény ünnepe, amikor a sötétségben is megjelenik a remény.

Manapság már üvegből, fémből, műanyagból és aranyszínű anyagokból készülnek a karácsonyfa csúcsára kerülő csillagok. Vannak olyan családok, ahol minden évben saját kezűleg készítenek új csillagot, hogy minden ünnepen legyen valami közös, saját emlékük. Mások ragaszkodnak a régi, örökölt csillaghoz, ami már sok karácsonyt átélt velük együtt.

De hogy miért pont csillag kerül a fenyőfa tetejére? Azért, mert a csillag az éjszakai égbolton is fényt mutat, ahogy annak idején a betlehemi csillag is utat mutatott a bölcseknek. Minden csillag a fán azt üzeni: a szeretet, a remény és a jóság mindig ott ragyog, még akkor is, amikor a világ egy kicsit sötétebb.

Amikor Márk segített feldíszíteni a család fenyőfáját, már tudta, hogy a csillag nem csak egy dísz: az összetartozást, a szeretetet, a reményt jelenti. Mikor felkerült a csillag a fa tetejére, Márk elmosolyodott, és halkan megsúgta: „Most már tudom, mi a csillag titka.”

Így volt, igaz volt, mese volt – talán nem is volt igaz, de a szeretet mindig ott ragyog a szívünkben, akárcsak a csillag a karácsonyfa tetején.

Karácsony napjára:

Post Views: 15