A kandalló meséje karácsony éjjelén ⋆ Karácsony napja

Karácsony napja:

A kandalló melege: karácsony varázsa otthonunkban

Volt egyszer egy házikó egy nagy fenyőerdő szélén, ahol a tél minden évben vastag hótakarót borított a földre. Ebben a házban élt egy kedves család: anya, apa, két kisgyerek, Zsófi és Márk, no meg egy okos, szürke bundás kandúr, Bodza. Az otthon közepén állt a kandalló, amit a család minden télen gondosan előkészített, hogy a hideg hónapokban melegséget és fényt adjon nekik.

Ahogy közeledett a karácsony, az egész ház megtelt illatokkal és várakozással. A kandalló mellett sorakoztak a díszített zoknik, a polcokon apró, csillogó díszek ragyogtak. Az ablakon át lustán hulló hópelyheket nézve Zsófi megszólalt: – Apa, szerinted a kandallónak is van karácsonya?

Régi idők meséi: hogyan lett ünnepi jelkép a kandalló

Apa elmosolyodott, körbenézett, majd leült a kandalló elé, s intett a gyerekeknek, hogy üljenek mellé. – Tudjátok, gyerekek, a kandalló nagyon különleges hely. Régen az emberek a kandalló köré gyűltek, hogy melegedjenek, mesét hallgassanak, vagy éppen ünnepeljenek. A kandalló mindig is összetartotta a családot, s ezért lett a karácsony egyik legszebb jelképe.

Márk kíváncsian pislogott. – De hogyan ünnepel a kandalló? – kérdezte.

Apa elgondolkodott. – Talán úgy, hogy melegével és fényével megsimogatja mindannyiunk szívét. De ha nagyon csendben vagyunk, talán még mesélni is halljuk a kandallót karácsony éjjelén.

Családi történetek: együtt a tűz körül karácsonykor

Eljött a szenteste. A kandallóban ropogott a tűz, apa forralt almalevet készített, anya mézes süteményt tálalt fel. Zsófi és Márk a kandalló elé telepedtek, Bodza kucorodott melléjük, és a tűz fénye táncolt a falon.

Ahogy csend borult a házra, egyszer csak valami különös történt. A kandallóban egy fényes parázs csillant meg, majd egy halk, suttogó hang szólalt meg: – Jó estét, kedvesek! Köszönöm, hogy ismét együtt vagytok karácsony éjjelén.

Zsófi és Márk összenéztek. – Te is hallod? – súgta Zsófi. – Mintha a kandalló beszélne!

A kandalló hangja: a parázsló fahasábok titka

A kandalló újra megszólalt: – Én vagyok a ház melege, a család őrzője. Minden karácsonykor hallgatom a nevetéseteket, a történeteiteket, és örülök, hogy szeretet vesz körül benneteket. Tudjátok, nemcsak a lángjaim melegítenek, hanem a bennetek rejlő jóság is. Ha egymásra figyeltek, segítitek egymást, az én lángjaim is fényesebben ragyognak.

Zsófi ámulva kérdezte: – Kandalló, te is szeretsz minket?

A kandalló parazsa vidáman felizzott. – Minden nap, amikor összegyűltök körülöttem, érzem, mennyire szeretitek egymást. Ez a legnagyobb ajándék, amit kaphatok.

Márk elgondolkodott. – Akkor mi is ajándék vagyunk neked?

– Az együtt töltött idő, a nevetésetek, a gondoskodásotok az én karácsonyi ajándékom – felelte a kandalló.

Ünnepi fények és történetek: karácsonyi esték élményei

Aznap este a család még sokáig maradt a kandalló mellett. Anya mesét olvasott, apa felidézte a régi karácsonyokat, Bodza dorombolt, a tűz pedig csendesen ropogott. A gyerekek úgy érezték, mintha a kandalló meséje mindannyiuk szívét melegítené.

Mielőtt aludni mentek volna, Zsófi halkan odasúgta a testvérének: – Szerintem a karácsony titka tényleg a szeretetben rejlik.

Márk bólintott. – És a kandalló meséjében.

Az ablakon túl a hó tovább hullott, a kandalló szelíden pislákolt, s a házban csupa melegség és boldogság maradt.

Így volt, igaz is volt, mese is volt!

Karácsony napjára:

Post Views: 1