A karácsonyfa suttogása ⋆ Karácsony napja

Karácsony napja:

A karácsonyfa suttogása: legendák és eredetek

Egyszer réges-régen, egy távoli kis faluban, ahol a téli hópelyhek puhán takarták be a háztetőket, élt egy kisfiú, akit Máténak hívtak. Máté nagyon szerette a karácsonyt, de legjobban az ünnep előtti estét várta, amikor a család együtt díszítette a fenyőfát. Máté mindig azt mondta, hogy hallja, ahogy a karácsonyfa suttog. Persze, senki sem hitte el neki, de ő tudta, hogy a fenyőfa titkos történeteket mesél azoknak, akik figyelmesek.

Az idén is együtt gyűltek a családjával a nappaliban. Apa beemelte a zöld fenyőfát, anya elővette a doboznyi díszt, a nagyit pedig a régi mesekönyvével ült a sarokba. Máté izgatottan kérdezte: „Anya, idén is hallhatom majd, mit suttog a fenyőfa?” Anya elmosolyodott és megsimogatta Máté fejét. „Talán, ha elég csendben leszel és a szíveddel is hallgatsz.”

Miként szól hozzánk a fenyő az ünnepek alatt?

Ahogy elkezdődött a díszítés, mindenki a legszebb gömböket és csillagokat akasztotta az ágakra. A nagyapa csendben figyelte őket, majd megszólalt: „Tudjátok, a fenyőfáknak van egy titkos nyelvük. Csak azok értik, akik tele vannak szeretettel.” Máté nagy szemekkel nézett rá. „Mit mondanak nekünk a fák, nagypapa?” A nagypapa lehajolt hozzá, és így válaszolt: „Azt mondják, hogy a legnagyobb ajándék, amit adhatunk, az a szeretet és a figyelem.”

Késő este lett, mire elkészültek mindennel. A gyerekek már álmosodtak, de Máté még mindig a fánál állt, nézte a csillogó gömböket, és hallgatózott. Egyszer csak mintha egy halk, puha hangot hallott volna: „Köszönöm, hogy együtt vagytok, hogy szerettek, és hogy minden évben eljöttök hozzám. A szeretetetek melegíti meg az ágaimat.” Máté elmosolyodott, és úgy érezte, a fa tényleg hozzá szólt.

A karácsonyfa díszeinek titkos üzenetei

Amikor eljött a karácsonyest, mindenki leült a fa köré. Kati, Máté kishúga, egy régi, aranyszínű csengőt talált az ágak közt. „Mit jelent ez a csengő, anya?” kérdezte. Anya elmagyarázta: „Ez a csengő a béke jelképe. Régen, amikor valaki megbocsátott a másiknak, csengőt akasztott a fára.” Kati óvatosan megcsörgette a csengőt, és boldogan nevetett.

Máté közben egy ezüst csillagot vett le az egyik ágról. „És ez mit jelent?” Nagypapa válaszolt: „Az a csillag arra emlékeztet minket, hogy mindig van fény, még a legsötétebb éjszakán is. Mindig van remény és szeretet.” Máté visszatette a csillagot, és a szíve megtelt melegséggel.

Régi családi történetek a fenyőfa árnyékában

Ahogy lassan hullani kezdtek a hópelyhek odakint, nagymama mesélni kezdett: „Amikor én kislány voltam, a mi karácsonyfánk mindig tele volt almával és dióval. Ezek azt jelképezték, hogy a természet ajándékai is fontosak, és vigyáznunk kell rájuk.” A gyerekek érdeklődve hallgatták. „Egyszer régen, egy karácsonykor, amikor nagyon hideg volt, egy kismadár rejtőzött el a fánk ágai között. Mi befogadtuk, és egész télen vigyáztunk rá. A szeretet, amivel körülvettük, segített neki túlélni a telet.”

Máté szeme felcsillant. „Lehet, hogy most is van egy kis állat, aki hozzánk bújna?” A család nevetett, de együtt úgy döntöttek, hogy tesznek ki magokat az ablakba, hátha egy madár vagy mókus rátalál.

A suttogás jelentése gyerekek és felnőttek számára

Az ünnep végén Máté még egyszer odabújt a fához. „Köszönöm, karácsonyfa, hogy minden évben itt vagy velünk” – súgta halkan. Mintha a fa újra suttogott volna: „A szeretet, amit adtok, mindig visszatér hozzátok.”

Aznap este, amikor Máté álomba szenderült, csodás álmokat látott: a karácsonyfa ágai között tündérek táncoltak, csengők csilingeltek, és minden apró fény a szeretet üzenetét hordozta.

Így történt, akár igaz volt, akár csak mese, de a karácsonyfa suttogása azóta is minden évben megszólal azok szívében, akik hisznek a szeretetben és a jóságban.

Ez volt hát, így volt, talán nem is volt – egy ilyen szép, szeretetteljes mese volt.

Karácsony napjára:

Post Views: 1