A karácsonyi csodakapu

Karácsony napja:

A karácsonyi csodakapu legendájának eredete

Egyszer, réges-régen, egy hóval borított kis faluban, ahol a házak tetején cukorpor vastagságú hópelyhek pihentek, élt egy idős bácsi, akit mindenki csak Mesélő Matyinak hívott. Matyi bácsi tudott egy titkot, amit csak a legkíváncsibb gyerekek ismerhettek meg: a karácsonyi csodakapu legendáját.

Egy hideg decemberi estén, mikor a kandallókban vidáman pattogott a tűz, a gyerekek összegyűltek Matyi bácsi háza előtt. Csillogó szemmel várták, hogy a bácsi elővegye a meséskönyvét, mely nem papírból készült, hanem egy nagy, faragott ajtó formáját öltötte. A bácsi így szólt:

– Gyerekek, tudjátok mi ez? Ez a karácsonyi csodakapu, amin csak azok léphetnek át, akiknek a szívében igazi szeretet és jóság lakik.

Hogyan működik a csodakapu az ünnepek alatt?

Azt mondják, hogy a csodakapu csak karácsony estéjén nyílik meg. Azon az estén, amikor a csillagok is kicsit fényesebben ragyognak, és az emberek szívében a szeretet melege világít. A csodakapu mögött egy varázslatos világ tárul fel: hópelyhek táncolnak a levegőben, cukorkalapú házak sorakoznak, és minden sarkon nevetgélő manók és tündérek fogadják a belépőket.

Matyi bácsi szerint egyszer egy bátortalan kislány, Zsófi, aki annyira vágyott rá, hogy segíteni tudjon másokon, kérdezte meg:

– Matyi bácsi, hogyan tudok bejutni a csodakapun?

– Csak kövesd a szívedet, és tedd meg azt az apró jót, amit csak te tudsz! – mosolygott rá a bácsi.

Szokások és tradíciók a csodakapu körül

A faluban karácsony közeledtével minden gyermek kitalált egy apró jótettet, amit a csodakapu érdekében cselekedett meg. Volt, aki megosztotta a süteményét a testvérével, mások a hóban elesett kismadarat gondozták.

A legfontosabb hagyomány az volt, hogy mindenki készített egy pici aranykulcsot papírból vagy fából, és a karácsonyfa ágaira akasztotta. Ezekről a kulcsokról azt tartották, hogy segítenek megtalálni a csodakapuhoz vezető utat.

Az ünnep estéjén a falu apraja-nagyja összegyűlt a főtéren, ahol a legidősebbek mesélték el, hogyan nyílt meg előttük gyerekkorukban a kapu. Mindenki szívében felgyúlt az a bizonyos melegség, amitől talán meg is rezdült egy kicsit a mesebeli ajtó.

Gyermekek élményei a karácsonyi csodakapunál

Zsófi is megpróbálkozott. Egyik nap, amikor észrevette, hogy a szomszéd néninek leesett a kosara a hóba, odaszaladt, és segített neki felszedni. Este, amikor elaludni készült, azt álmodta, hogy a csodakapu előtt áll, kulcsa a kezében. Megpróbálta elfordítani a zárban, és lám, a kapu megnyílt!

Odabent a világ színesebb volt, mint bármikor. Hópelyhek zizegtek a fülében, édes illat lengte be a levegőt, és mindenki hatalmas öleléssel köszöntötte. Ott voltak a többi gyerekek is, akik jócselekedeteikkel szintén átjutottak a kapun.

– Zsófi, látod, milyen könnyű volt? – nevetett rá egy hóember.

– Igen, csak segíteni kellett valakinek! – felelte Zsófi boldogan.

A csodakapu üzenete: hit, remény és összetartozás

Amikor Zsófi visszatért a valódi világba, tudta, hogy a csodakapu mindig ott lesz a szíve mélyén. Megértette, hogy a szeretet és a jóság minden nap csodákat teremthet, nem csak karácsonykor. Így hát a falu gyerekei évről évre újabb és újabb jótettekkel gazdagították a csodakapu legendáját.

És így történt, hogy a karácsonyi csodakapu nem csak egy ajtó volt egy varázsvilágba, hanem egy út a szívekbe, ahol mindannyian megtalálhatjuk a szeretet, remény és összetartozás kincsét.

Így volt, vagy nem így volt, ez volt a mese, talán igaz sem volt!

Karácsony napjára: