A karácsonyi díszek titkos élete

Karácsonyi mesék

Karácsony napja:

A karácsonyi díszek eredete és rejtett történetei

Valahol messze, egy poros padláson, egy nagy kartondobozban éldegéltek a karácsonyi díszek. Senki sem gondolta volna, hogy amikor senki sem figyel, ezek a díszek életre kelnek, beszélgetnek és meséket suttognak egymásnak. De bizony így van! A díszek titkos világa csak az ünnep közeledtével válik igazán izgalmassá.

Réges-régen készítette őket egy kedves öreg bácsi, aki minden díszbe egy csipet szeretetet és egy morzsa boldogságot csempészett. Minden évben újabb kis díszek születtek, és azóta minden családi ünnepen ott lógnak a fán, hogy emlékeztessenek a régi szép időkre.

Hogyan választanak minket a díszek az ünnepekre?

Az emberek azt gondolják, ők választják ki a díszeket, amikor a dobozt bontogatják. Pedig a díszek titokban már napokkal előtte döntést hoznak: vajon ki szeretne idén a fa egyik különleges ágán hintázni? Egyszer Gombszemű Angyalka így suttogott:

– Én szeretnék idén a legfelső ágra kerülni, hogy minél messzebbről lássam a család boldog mosolyát!

– Én inkább lent maradok, közel a gyerekekhez – válaszolta az öreg Diófiú. – Olyan jó hallgatni a nevetésüket!

A díszek minden évben újra meg újra izgatottan várják a pillanatot, amikor a család kibontja a dobozt, és amikor végre rájuk kerül a sor, boldogan bújnak elő fénylő papírjaikból. Ez az ő titkos ünnepük, amelyet senki más nem lát.

Díszek, amik mesélnek: családi emlékek tárházai

Minden dísz hordoz egy történetet. Ott van például a csillogó piros gömb, amit anya kapott még kislány korában. Minden évben, amikor felkerül a fára, elmeséli, hogyan gurult el egyszer, és apa milyen ügyesen elkapta, mielőtt összetörhetett volna.

– Emlékszem arra a napra, mikor először láttam a karácsonyfát! – mesélte egy kedves hóember dísz, akit a legkisebb testvér választott ki tavaly. – Akkor voltam a legboldogabb!

A család minden tagja talál egy kedves díszt, amihez egy-egy vidám vagy éppen megható emlék kötődik. Ezek a díszek nemcsak színesek és szépek, hanem szeretettel és közös pillanatokkal vannak teli.

Egy dísz naplója: a fán töltött boldog pillanatok

Egyszer, egy kerek ezüst csengő titokban naplót írt a fán töltött napjairól. Reggelente csilingelni kezdett, hogy felébressze a házat.

– Ma a napfény rám csillant, és a kisfiú rám nevetett! – írta le lelkesen. – Délután anya csokoládéillata lengte be a szobát, és én minden rezdülését hallottam a nevetéseknek.

A díszek boldogok voltak, amiért a család együtt énekel, süteményt majszol és mindenki szereti a másikat. Néha egy kis csillámpor hullott le a fáról, jelezve, hogy a díszek is velük örülnek.

Miként gondoskodjunk a díszek hosszú életéről?

A karácsony elmúltával a díszek visszabújnak a dobozukba, de ilyenkor is fontos, hogy vigyázzunk rájuk. Gombszemű Angyalka mindig figyelmeztette a többieket:

– Legyetek óvatosak, nehogy egymásra nehezedjetek, különben valaki megsérülhet!

A család, amikor elpakolja a díszeket, óvatosan papírba csavar minden egyes darabot, hogy jövőre is sértetlenül előkerüljenek. A díszek hálásak ezért a gondoskodásért, mert így minden karácsonykor újra együtt lehetnek, újabb boldog emlékeket gyűjthetnek.

Az év nagy részében csendben pihennek, de lelkük mélyén már most várják, hogy újra találkozhassanak a családdal. Mert a díszek titkos élete nem csak a csillogásról szól, hanem a szeretetről, az emlékekről és a jóságról is.

Így volt, igaz volt, mese volt! Talán nem is volt igaz, de ilyen szép mese kerekedett belőle. A karácsonyi díszek titkos életéből megtanulhatjuk, hogy a szeretet, az emlékek és a gondoskodás teszik ünneppé a hétköznapokat, s hogy mindig vigyázzunk egymásra – nem csak karácsonykor.

Karácsony napjára:

Post Views: 1