A karácsonyi kívánságmadár

Karácsonyi mesék

Karácsony napja:

A karácsonyi kívánságmadár legendájának eredete

Egyszer réges-régen, amikor a karácsony még egészen más volt, mint ma, az emberek nagyon szegények voltak, s a tél hidege mindenkit összebújásra késztetett. Egy kis faluban, a havas dombok között, élt egy öreg varga, Lajos bácsi, aki minden decemberben régi történeteket mesélt a gyerekeknek. A legkedvesebb meséje a karácsonyi kívánságmadárról szólt.

A legenda szerint, amikor a világ még fiatal volt, egy apró, színes madár jelent meg minden évben karácsony éjszakáján. Ezt a madarat csak azok látták, akiknek tiszta volt a szívük, és akik titokban valami nagyon jót kívántak másoknak, nem csak maguknak. A kívánságmadár halkan énekelt, s a dalában ott rejtőztek a szeretet, remény és jóság szavai.

Hogyan találkoztak először az emberek a kívánságmadárral

A falu legkisebb gyermeke, Anna, egy hideg, havas éjjelen nem tudott elaludni. Hallgatta a szél zúgását, amikor egy különös csicsergést hallott az ablaknál. Közelebb lopódzott, s látta, hogy egy kicsi, piros és aranyszínű madár üldögél az ablakpárkányon. Anna szíve megtelt kíváncsisággal és szeretettel.

– Te vagy a kívánságmadár? – kérdezte suttogva.

A madár mosolyogva bólintott, s lágy hangon így szólt:

– Csak azok láthatnak engem, akik igazán szeretnének valakinek örömet szerezni.

Anna elárulta, hogy azt kívánja, bárcsak nagymamája megint vidám lenne, mert mióta a nagyapó elment az angyalokhoz, szomorú lett. A madár csendesen hallgatta, majd megszólalt:

– A kívánságod tiszta és jóságos. Vigyél nekem egy csepp mézet holnap éjjel, s teljesítem!

Így történt, hogy Anna másnap este kis üvegcsében mézet tett az ablakba, s a kívánságmadár reggel eltűnt. Mire felébredtek, nagymama mosolyogva sütötte a kalácsot, s a házban újra karácsonyi nevetés csengett.

Mit jelképez a kívánságmadár az ünnepi időszakban

Attól kezdve a falubeliek minden karácsonykor keresték a kívánságmadarat. Megtanulták, hogy a madár nem csak egy apró, csillogó lény, hanem maga a szeretet, amit egymásnak adnak. A kívánságmadár emlékeztette őket, hogy a jókívánságok, a kedvesség és a törődés teszi igazán széppé az ünnepet.

Az emberek rájöttek, hogy amikor másoknak kívánnak jót, maguknak is boldogságot hoznak. A kívánságmadár dalát mindenki a szívében hallotta, ha segített egy bajbajutottnak, ha megosztotta a kalácsát, vagy átölelte a testvérét.

A kívánságmadár szerepe a családi karácsonyi hagyományokban

A falu családjai hamarosan saját hagyományokat teremtettek. Minden karácsonyestén, amikor kigyúltak a fények, a gyerekek egy-egy kívánságcédulát írtak, nem maguknak, hanem valaki másnak a családból vagy a faluból. Ezeket a cédulákat egy apró papírmadárhoz kötözték, és az ablakba akasztották.

Amikor másnap reggel ott találták a madarat, mindig azt mondták: „Lám, a kívánságmadár itt járt, és elvitte jókívánságunkat!” Így, évről évre, a szeretet, a gondoskodás és az egymásra figyelés lett az ünnep igazi ajándéka.

Hogyan készíthetünk saját karácsonyi kívánságmadarat

Mindenki elkészítheti otthon a saját kívánságmadarát. Nem kell hozzá más, csak egy kis színes papír, egy olló, zsírkréta, fonal és sok-sok szeretet. Egy felnőtt segíthet kivágni a madár alakját, a gyerekek pedig kiszínezhetik, szárnyára pedig ráírhatják a jókívánságukat valaki másnak.

Ezt a kívánságmadarat aztán az ablakba, a karácsonyfára, vagy akár egy családtag párnája alá is el lehet helyezni. Ha szívből készítik, biztos, hogy a kívánságmadár dala ott lesz a családban, és mindenki boldogabbá válik tőle.

Így volt, igaz volt, talán mese is volt – de a szeretet és a jóság mindig valóságos. A karácsonyi kívánságmadár azt tanítja nekünk, hogy a legnagyobb csoda az, amit egymásnak adhatunk: a figyelmes szív, a segítő kéz, a szeretetteljes szó.

Így volt, úgy is volt, ez bizony egy igazán szép mese volt.

Karácsony napjára:

Post Views: 7