Ugrás a tartalomra
Karácsonyi versek, köszöntők

Lendvai István Könyörgés Betlehembe

Lendvai István Könyörgés Betlehembe

Lendvai István Könyörgés Betlehembe
Lendvai István Könyörgés Betlehembe

Én Jézusom, fehérruhás kis Jézusom, 
Te minden gyermeké vagy, én tudom, 
s a Te boldogságos éjszakádon 
öröm daloljon e kerek világon, 
de légy ma részrehajló, légy egy kicsinyt 
pártoskodó is – az égi csinyt 
Atyád majd megbocsátja Teneked – 
szeresd legjobban a magyar gyereket.

Ládd, Jézusom, oly gyermek e nép! 
Az apja is mind, dalolva lép 
eke nyomába vagy éji sírba, 
s tékozlóan, sebgyötörten, sírva 
oly tiszta, oly bolond és fehér, 
bánata bizony szebb angyalt megér, 
szebb angyalt, ezüstebb csengetyűt 
s képeskönyvbe is aranyabb betűt.

Ládd, Jézusom, oly árva e nép! 
S a gyereke a legszomorúbb kép: 
aludni kellene habos párnán, 
s taszigálják föld vásárján, 
kék szeme démont, pokolt tanul, 
s oly űzött, mint a hóban a nyúl, 
ő a te szegény kis komolyod, – 
néki add a legszebb mosolyod.

Én Jézusom, betlehemi kis Jézusom, 
rá sokat gondolj a fehér úton, – 
vigyél néki szabad mezőket, 
magyar dalokkal zengedezőket, 
szabad Kárpátot, székely falut, 
meleg szobát, szentképes falút, 
szelíd királyt, aki jóban van veled, 
s álmot is, mely hosszasan feled.

Én Jézusom, fehérruhás kis Jézusom, 
minden gyermeké vagy, én tudom, 
de néki alig fénylett karácsony, – 
engedd, egyet ő is lásson! 
A más gyereke oly játszva fut, 
s néki oly hosszú még az út, 
alig élt s már annyit temetett, – 
szeresd legjobban a magyar gyereket! 

Karácsony
Lendvai István Könyörgés Betlehembe

Vissza a Karácsonyi versekhez