Lendvai István Könyörgés Betlehembe

Lendvai István Könyörgés Betlehembe

Lendvai István Könyörgés Betlehembe

Én Jézusom, fehérruhás kis Jézusom, 
Te minden gyermeké vagy, én tudom, 
s a Te boldogságos éjszakádon 
öröm daloljon e kerek világon, 
de légy ma részrehajló, légy egy kicsinyt 
pártoskodó is – az égi csinyt 
Atyád majd megbocsátja Teneked – 
szeresd legjobban a magyar gyereket.

Ládd, Jézusom, oly gyermek e nép! 
Az apja is mind, dalolva lép 
eke nyomába vagy éji sírba, 
s tékozlóan, sebgyötörten, sírva 
oly tiszta, oly bolond és fehér, 
bánata bizony szebb angyalt megér, 
szebb angyalt, ezüstebb csengetyűt 
s képeskönyvbe is aranyabb betűt.

Ládd, Jézusom, oly árva e nép! 
S a gyereke a legszomorúbb kép: 
aludni kellene habos párnán, 
s taszigálják föld vásárján, 
kék szeme démont, pokolt tanul, 
s oly űzött, mint a hóban a nyúl, 
ő a te szegény kis komolyod, – 
néki add a legszebb mosolyod.

Én Jézusom, betlehemi kis Jézusom, 
rá sokat gondolj a fehér úton, – 
vigyél néki szabad mezőket, 
magyar dalokkal zengedezőket, 
szabad Kárpátot, székely falut, 
meleg szobát, szentképes falút, 
szelíd királyt, aki jóban van veled, 
s álmot is, mely hosszasan feled.

Én Jézusom, fehérruhás kis Jézusom, 
minden gyermeké vagy, én tudom, 
de néki alig fénylett karácsony, – 
engedd, egyet ő is lásson! 
A más gyereke oly játszva fut, 
s néki oly hosszú még az út, 
alig élt s már annyit temetett, – 
szeresd legjobban a magyar gyereket! 

Lendvai István Könyörgés Betlehembe

Vissza a Karácsonyi versekhez