A karácsony esti hópehely ⋆ Karácsony napja

Karácsony napja:

A karácsony esti hópehely varázslatos megjelenése

Volt egyszer, nem is olyan régen, egy picinyke faluban, ahol a házak tetején télen vastag hópaplan pihent. Az egyik ilyen karácsony estén, amikor minden ablakban gyertyák pislákoltak, és a családok már a vacsorához készülődtek, egy egészen különleges hópehely született fenn, a sötétkék ég tetején.

Ez a hópehely, akit Hajnalkának hívtak, nagyon kíváncsi volt a világra. Amikor a felhőkből elindult lefelé, kíváncsian nézett körbe. „Vajon hová fogok hullni?” suttogta magában. Körülötte sok-sok testvére is táncolt a széllel, de Hajnalkát valami különleges érzés vezette. Egy kis ház kéményéből fahéj és narancs illata szállt az ég felé. „Talán ott lakik valaki, akinek szüksége van rám” – gondolta.

Ahogy Hajnalkát vitte a szél, meglátta odalent a kis Emmát, aki az ablaknál állt, orrát az üveghez nyomva figyelte a hulló pelyheket. Emma kicsit szomorkás volt, mert idén nem jött haza a bátyja, aki távol tanult, és nélküle most csendesebb lett a karácsony. Hajnalkát rögtön megérintette a kislány bánata.

Honnan ered a hópelyhek különleges formája?

A kis hópehely közben elmesélte a testvéreinek: „Tudjátok, miért vagyunk mind másmilyenek? Mert mindenki szívében más-más kívánságok és remények élnek, amikor ránk néznek. Ezért van az, hogy én most Emma örömére szeretnék hullani.” A testvérei bólogattak, és mindannyian igyekeztek megtalálni saját útjukat, hogy valakinek örömet szerezzenek.

Ahogy Hajnalkát a szél egyre lejjebb sodorta, már alig várta, hogy találkozhasson Emmával. „Ha sikerül, meglepem őt, és talán egy kis boldogságot tudok vinni a szívébe” – gondolta izgatottan.

A hópehely szimbolikája a karácsonyi ünnepeken

Karácsonykor a hópelyhek mindig is különleges jelentéssel bírtak. Mintha a csillagok üzenetét hoznák a földre, csöndben, lágyan hullanak, és mindenkit emlékeztetnek a szeretet erejére. Amikor Hajnalka végre Emma kezére hullott, a kislány felkiáltott: „Nézd, mama, milyen csodás hópehely!” Az anyukája mosolyogva odahajolt, és megcsodálták együtt a hópelyhet, amely annyira szép volt, mintha ezernyi apró csillagból szőtték volna.

Emma így szólt: „Kívánok valamit!” Lehunyta a szemét, és szívében azt kívánta, bárcsak mindenki boldog lenne ezen a karácsonyon, még azok is, akik távol vannak. Hajnalka ekkor úgy érezte, hogy most már teljesítette a küldetését, és boldogan olvadt el Emma meleg kezén, elhozva a kislánynak egy pillanatnyi csodát.

Gyermekek és családok közös élménye a hóesésben

Odakint közben egyre sűrűbben hullott a hó. A családok kicsalogatták a gyerekeket a kertbe, együtt építették a hóembert, s közben nevetgéltek, hógolyóztak. Az utcán mindenki üdvözölte egymást, mintha a hópelyhek mindannyiukat összekötötték volna. Emma is kiszaladt, és a friss hóban táncolt. „Olyan jó ilyenkor együtt lenni!” – kiáltotta boldogan a többi gyereknek. Mindenki piros orcával futkosott, s a levegőben ott lebegett a szeretet és az öröm. A hópelyhek, köztük Hajnalka testvérei is, vidáman hintáztak a szélben, és nézték, ahogy a gyerekek együtt játszanak.

Mesék és legendák a karácsonyi hópelyhekről

Az esti fényeknél mama mesélni kezdett: „Egy régi legenda szerint a karácsonyi hópelyhek titkos üzeneteket hoznak azoknak, akik tiszta szívvel kívánnak valamit.” Emma elmosolyodott, mert úgy érezte, Hajnalka valóban meghallotta a kívánságát. Miközben a kandallóban pattogott a tűz, odakint még mindig hulltak a hópelyhek. Mindenki boldogan bújt ágyba, szívükben a szeretet melegével, a csodás karácsonyi hóesés emlékével.

Így történt, hogy Hajnalkából, a kíváncsi hópehelyből, igazi karácsonyi csoda lett. S talán, ha idén is jól odafigyelsz, te is találkozhatsz egy ilyen csodával, amikor legközelebb hó esik.

Így volt, igaz volt, mese volt, vagy talán mégsem – de a szeretet mindig ott pihen a karácsonyi hópelyhekben.

Karácsony napjára:

Post Views: 12