A karácsonyi tündérek erdeje

Karácsonyi mesék

Karácsony napja:

A karácsonyi tündérek erdeje legendája és eredete

Egyszer, réges-régen, messze innen, ahol a hópelyhek hangtalanul táncolnak minden télen, volt egy csodálatos erdő, amit úgy hívtak: a Karácsonyi Tündérek Erdeje. Az erdő nem volt nagy, de annál varázslatosabb. A fák között apró, fénylő pontok villogtak, mintha csillagok szálltak volna le a földre. A legenda szerint ezt az erdőt a világ minden gyermeke álmodta közösen, amikor karácsony este elaludtak, és szívükben jóságot és szeretetet éreztek.

Sokan úgy tartják, hogy az első karácsonyi tündér, Jázmin, egy könnycseppből született, amit egy kisfiú hullajtott, mert nem volt kivel ünnepelnie. Ez a könnycsepp a hóra hullt, s abból nőtt ki egy különleges virág, amelyből előbújt Jázmin, a tündérek legkedvesebbje. Ő aztán sok társát is meghívta: minden évben új tündér született, ha valaki jóságot és szeretetet érzett a szíve mélyén.

Az erdő varázslatos lakói: tündérek és barátaik

Ebben az erdőben nem csak tündérek élnek ám! Ott lakik Pille, a kíváncsi mókus, aki minden titkot ismer a fák között. Barátságban van Mimóval, a csevegő cinegével, aki mindig a legfrissebb híreket csiripeli. A tündérek között Jázmin a legbölcsebb, míg Pompom, a kis csillámtündér a legtréfásabb, aki mindenkit megnevettet.

Egyik este, mikor már közelgett a karácsony, Pille aggódva szaladt Jázminhoz.

– Jázmin, valami baj van! – kiáltotta. – A fagyöngyök nem ragyognak, és a hó illata sem olyan édes, mint máskor!

Jázmin elmosolyodott, és megsimogatta Pille buksiját.

– Ne félj, Pille! A szeretet és a jóság mindent újra csillogóvá tesz, csak együtt kell dolgoznunk rajta.

Ekkor Pompom ugrált elő a bokrok közül, és nevetve mondta:

– Talán csak egy kis csillám hiányzik a fagyöngyökről! Gyertek, díszítsük fel együtt az erdőt!

Ünnepi fények és díszítés a tündérek birodalmában

A tündérek és barátaik neki is láttak a nagy díszítésnek. Jázmin varázspálcájával ezüstszálakat húzott a fák közé. Pille mogyoróból készült koszorúkat akasztott minden ágra. Mimó színes bogyókat hozott, Pompom pedig apró, fénylő csillámport szórt mindenhová – még Pille bajszára is!

A munka közben mindenki nevetett és énekelt. Együtt éreztek örömöt, és a szeretetből lassan újra életre kelt az erdő. A fagyöngyök ismét ragyogni kezdtek, a hó illata pedig olyan lett, mint a vaníliás kalácsé. Még a legnagyobb fa is meghajtotta ágait, hogy a tündérek felaggathassák rá a legszebb díszeket.

Karácsonyi hagyományok az erdei közösségben

Mikor eljött az este, minden lakó összegyűlt a nagy tisztáson. A tündérek körtáncot jártak, Pille diót ropogtatott, Mimó csicsergett, és mindenki megosztotta a másikkal, amije csak volt. Jázmin így szólt:

– Az igazi karácsony titka nem a díszekben vagy az ajándékokban rejlik, hanem abban, hogy figyelünk egymásra és segítünk, ahol tudunk.

Aztán egy kicsi őzike, aki most először járt az erdőben, félénken megszólalt:

– Nekem nincs semmim, amit adhatnék.

Jázmin mosolyogva odament hozzá, és megölelte:

– A mosolyod a legszebb ajándék, amit ma kaphattunk!

Ekkor mindenki tapsolni kezdett, és a kis őzike arca boldogan ragyogott.

Hogyan látogathatjuk meg a tündérek erdejét?

A Karácsonyi Tündérek Erdeje mindenkihez közel van – csak a szívedet kell kinyitnod hozzá. Ha segítesz valakinek, ha szeretsz, ha tudsz örülni a másik örömének, akkor máris ott vagy az erdőben. Jázmin és barátai ilyenkor rád mosolyognak, még ha nem is látod őket. És ha csöndben hallgatózol egy havas estén, talán meghallod a tündérek körtáncának halk dallamát.

Így volt, úgy volt, igaz volt, vagy tán csak mese volt – de aki hisz a szeretetben és a jóságban, annak a szíve mindig megtalálja a Karácsonyi Tündérek Erdejét.

Karácsony napjára:

Post Views: 11