A kandalló meséje karácsony éjjelén

Karácsonyi mesék

Karácsony napja:

Az ünnepi kandalló történetének kezdete

Egyszer volt, hol nem volt, egy aprócska faluban, ahol a házak között hópelyhek táncoltak, állt egy régi, de annál kedvesebb ház. A ház közepén, mintha csak a szíve volna, ott állt egy öreg kandalló. Téglája sok mindent megélt már: hallgatott nevetést, látott könnyeket, és mindig ott volt, amikor a család együtt ünnepelt.

Karácsony estéjén a kandalló különösen izgatott volt. Fát ropogtattak a tüzében, a lángok vidáman táncoltak, s a meleg lassan szétáradt a szobában. A gyerekek, Anna és Peti, csillogó szemmel kuporodtak a kandalló elé. Anyukájuk egy plédet terített rájuk, és apukájuk mosolyogva nézte őket egy forró teával a kezében.

A parázs melege: családi összetartozás szimbóluma

– Olyan jó itt, anya! – suttogta Anna, és közelebb bújt a testvéréhez.

– Tudjátok, a kandalló melege olyan, mint a szeretet – mondta anyukájuk. – Amikor együtt vagyunk, minden gond elolvad, és csak az számít, hogy vigyázunk egymásra.

A kandalló szíve, a parázs, mintha mosolygott volna. Hallotta és értette ezeket a szavakat. A lángjai magasabbra csaptak, mintha örülne, hogy ő is része lehet ennek a szeretetnek. A kinti hideg, a hófúvás mind távolinak tűnt, hiszen bent a szobában béke és boldogság áradt szét.

Karácsonyi mesék a kandalló fényénél

Ahogy az est egyre sötétebb lett, anyukájuk mesélni kezdett.

– Egyszer volt, hol nem volt, egy kandalló, aki arról álmodott, hogy karácsonykor csodát tehet.

– Mint te! – kiáltott fel Peti.

A kandalló lángjai hirtelen vidáman pattogtak, mintha csak bólogatnának.

– Igen, mint én – gondolta magában a kandalló, és kíváncsi lett, vajon tényleg tudna-e csodát tenni.

A gyerekek álmodozva néztek a tűzbe, ahol a szikrák táncoltak, mint apró csillagok. A kandalló eközben mesélt magában: hallotta már a gyerekek kívánságait, látta, amikor titokban együtt díszítették fel a karácsonyfát, és tudta, mindenki szívében ott lakik a szeretet csírája.

A kandalló titkos álmai és vágyai

Amikor a család elcsendesedett, a kandalló titokban kívánt valamit. Szerette volna, ha egyszer maga is ajándékozhat valamit, nem csak meleget adni. Szerette volna, ha a gyerekek álmai valóra válnak.

Ahogy a parázs hunyorogva hallgatta a hóesés neszét, egyszer csak halk hangot hallott. A kandalló másik végéből jött, ahová sok-sok évvel ezelőtt egy kis harangot rejtettek el.

– Kandalló, kandalló, miért vagy szomorú ezen a szép estén? – csilingelte a harangocska.

– Mert szeretnék igazi csodát tenni karácsonykor – súgta vissza a kandalló.

– A legnagyobb csoda a jóság, amit adsz – felelte a harang. – A meleged, a fényed, a békéd. Ez mind-mind ajándék.

A kandalló ettől nagyon boldog lett. Rájött, hogy minden apró dolog: egy mosoly, egy ölelés, egy jó szó – csodát jelenthet valakinek.

A reggel ígérete: új remények születése

Ahogy a hajnal első fényei beszűrődtek az ablakon, a család lassan ébredezni kezdett. A kandalló csendben pihent, de még mindig pislákolt benne a parázs. Anna és Peti álmosan felültek, majd meglepetten fedezték fel, hogy valami különös melegség járja át a szívüket.

– Jó reggelt, kandalló! – köszöntötték vidáman. – Köszönjük, hogy ilyen melegen vigyáztál ránk!

A kandalló boldogan hallgatta. Tudta, nem kell varázspálca vagy tündérpor ahhoz, hogy csoda történjen. Elég, ha minden este szeretettel és jósággal telik, mert ez a legszebb ajándék, amit egymásnak adhatunk.

És azóta is, minden karácsony éjjelén, a kandalló újra és újra elmeséli ezt a történetet a parázsánál álmodozó gyerekeknek. Mert a kandalló meséje örökre összeköti azokat, akik szeretik egymást, bármilyen hideg is legyen odakint.

Így volt, vagy nem így volt, ez egy ilyen mese volt!

Karácsony napjára:

Post Views: 9