A kisgyertya karácsonya

Karácsonyi mesék

Karácsony napja:

A kisgyertya története: az első karácsony estéje

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy apró kisgyertya, aki egy nagy dobozban lakott sok másik gyertyával együtt egy kedves család otthonában. A kisgyertya mindig is különlegesnek érezte magát, bár nem volt nagyobb vagy színesebb, mint a többiek. Karácsony közeledtével a dobozban egyre izgatottabb lett a hangulat.

– Ugye, idén én is sorra kerülök? – suttogta a kisgyertya reménykedve a mellette fekvő piros gyertyához.

– Persze, mindannyian sorra kerülünk, csak ki kell várnunk a megfelelő pillanatot – válaszolta a piros gyertya bölcsen.

Eljött a szenteste, amikor a család elővette a gyertyákat, hogy feldíszítse velük a fenyőfát. Az édesanya kinyitotta a dobozt, és sorban kiválasztotta a gyertyákat. A kisgyertya kicsit izgult, hogy esetleg elfelejtik, de amikor az édesanya ránézett, elmosolyodott, és így szólt:

– Ez a kisgyertya éppen tökéletes az angyalkás dísz mellé.

A kisgyertya boldogan helyet foglalt az ágon, és büszkén nézett körül. A szoba megtelt illatokkal, nevetéssel és várakozással.

Miért különleges a kisgyertya karácsonykor?

Ahogy leszállt az este, a család összegyűlt a karácsonyfa körül. Apa meggyújtotta a gyertyákat, egyiket a másik után. Amikor a kisgyertya lángra lobbant, először egy meleg bizsergést érzett, mintha valami különleges történne vele. Fénye bár kicsi volt, mégis ragyogott a fa többi dísze között.

A kisgyertya hamar észrevette, hogy mindenki őt nézi. Az aprócska lány, Panni, odasúgta az édesanyjának:

– Nézd, anya, milyen szép az a picike gyertya! Olyan, mintha mosolyogna.

Az édesanya megsimogatta Panni fejét, és halkan válaszolt:

– Néha a legapróbb fény is elég ahhoz, hogy boldoggá tegyen minket.

A kisgyertya ettől még fényesebben ragyogott. Rájött, hogy nem kell nagynak vagy különlegesnek lennie ahhoz, hogy fontos legyen.

Fény a sötétben: a remény szimbóluma

Az este folyamán a szél hirtelen feltámadt odakint, és a villanyok egy pillanatra kialudtak. Csak a karácsonyfán égő gyertyák maradtak, közöttük a kisgyertya is.

A család egy kicsit megijedt, de aztán apa nevetett:

– Nézzétek, a gyertyák most mutatják meg igazán, milyen fontos a fény a sötétben.

A kisgyertya büszkén világított, és úgy érezte, hogy most tényleg segít a családnak. A meleg, puha fény körül mindenki összegyűlt, Panni pedig azt mondta:

– Olyan jó itt lenni veletek. A lángocskák olyanok, mintha mind vigyáznának ránk.

A szeretet apró lángja a családi ünnepen

Ahogy múlt az este, a kisgyertya lángja lassan kisebbre zsugorodott, de nem bánta. Szíve tele volt örömmel. Hallotta, ahogy a család énekelt, látta, ahogy ajándékot bontogatnak, és érezte, ahogy a szeretet melegsége betölti a szobát.

A kisgyertya tudta, hogy mindenki boldog, és hogy a fényével ő is hozzájárult ehhez. Panni a fa alatt kuporgott, és megsimogatta a kisgyertya díszét, miközben csendesen így szólt:

– Köszönöm, hogy világítasz nekünk.

Hogyan válik a kisgyertya emlékké minden évben?

Mire az énekek elhalkultak, a kisgyertya lángja is kialudt, de még sokáig emlékeztek rá. Az édesanya gondosan elrakta a kisgyertyát a következő karácsonyig.

Évről évre, amikor előkerült, mindenki felidézte azt az estét, amikor a kisgyertya fényétől melegebb lett a szívük. Panni már nagyobb lett, de mindig visszamosolygott a kisgyertyára, amikor meglátta.

A kisgyertya így vált a családnak az összetartozás és a szeretet szimbólumává, és minden karácsonyon újra és újra fényt vitt az ünnepbe.

Így volt, úgy volt, igaz volt, mese volt! Talán nem is volt igaz, de ilyen szép mese volt!

Karácsony napjára:

Post Views: 11