A karácsonyi angyal mosolya ⋆ Karácsony napja

Karácsony napja:

A karácsonyi angyal legendája sok-sok évvel ezelőttre nyúlik vissza, amikor az emberek még jobban hittek a csodákban. Volt egyszer egy kis falu egy nagy erdő szélén, ahol minden évben különös fény ragyogott fel a karácsony estéjén. Úgy tartották, hogy ez a fény nem más, mint egy angyal mosolya, aki minden ház ablakánál megáll, és szeretetet, örömöt hint a családok otthonába.

Az egyik ilyen karácsony estéjén, amikor a hópihék halkan táncoltak a levegőben, egy kisfiú, Misi, álomra hajtotta a fejét. Misi nagyon várta az ünnepet, de a szíve kicsit szomorú volt, mert a szülei sokat dolgoztak, és úgy érezte, idén nem lesz igazán boldog karácsony.

Az éjszaka közepén különös fény szűrődött be Misi szobájába. Felébredt, és a csipás szemével megpillantotta az ablakában ülő angyalt. Az angyal arca ragyogott, de legszebb a mosolya volt: meleg, hívogató és szelíd.

– Ki vagy te? – kérdezte Misi csodálkozva.

– Én vagyok a karácsonyi angyal – felelte az angyal. – Azért jöttem, hogy elhozzam a szeretet mosolyát mindenki szívébe.

Az angyal mosolya nem csak fény volt, hanem egy különleges érzés, ami betöltötte az egész szobát. Misi szívében hirtelen valami melegséget érzett, mintha egy barátságos ölelés vené körül.

– De nálunk most nem olyan vidám a karácsony – mondta Misi. – Apa és anya fáradtak, és nem nevetünk annyit, mint máskor.

Az angyal ekkor lehajolt hozzá, és halkan így szólt:

– Az igazi karácsonyi mosoly nem abból fakad, hogy minden tökéletes. Akkor születik meg, amikor segítünk egymásnak, szeretettel fordulunk a családunkhoz, és együtt vagyunk, akár nevetünk, akár csak csendben örülünk egymásnak.

Misi gondolkodott egy kicsit, aztán megkérdezte:

– Hogyan lehetnék én is olyan, mint te? Hogy tudnék mosolyt csalni mások arcára?

– Egyszerű – válaszolta az angyal. – Mosolyogj te először, kedveskedj egy jó szóval, öleld meg anyát és apát, és nézd meg, mi történik!

Amint az angyal eltűnt, Misi elhatározta, hogy másnap reggel korán kel, és reggelit készít szüleinek. Megterítette az asztalt, rajzolt egy kis szívet, és ráírta: „Szeretlek titeket! Boldog karácsonyt!” Amikor anyukája meglátta a meglepetést, elmosolyodott és könnyes szemmel átölelte Misit. Apukája is vidáman nevetett, és együtt ültek le reggelizni.

Aznap valahogy minden más lett. A szoba melegebbnek tűnt, a fa alá több nevetés és szeretet gyűlt. Miközben karácsonyi dalokat énekeltek, Misi eszébe jutott az angyal mosolya, és arra gondolt, hogy most már ő is képes elhozni ezt a mosolyt másoknak.

A falu többi házában is hasonló csodák történtek. Az emberek figyelmesebbek lettek egymással, és amikor valaki rámosolygott a másikra, az is továbbadta ezt az örömteli érzést. Az angyal mosolya így nemcsak egy fény volt az ablakban, hanem egy szívből jövő szeretet, amely összehozta a családokat, barátokat.

A karácsonyi angyal mosolya azóta is ott él minden gyermek és felnőtt szívében, akik hisznek a jóságban, és akik tudják, hogy a legnagyobb ajándék a szeretet. Akár igaz volt, akár nem, a mese örökké emlékeztet minket arra, hogy egy kedves szó, egy ölelés vagy egy mosoly csodát tehet karácsonykor.

Így volt, így nem volt, volt egyszer egy mese az angyal mosolyáról. Talán igaz, talán nem, de biztosan szép, és jót sugall. Mert a szeretet és jóság összeköti a családokat, és ettől lesz igazán csodás a karácsony!

Karácsony napjára:

Post Views: 11