A karácsonyesti gyertyafény ⋆ Karácsony napja

Karácsony napja:

A karácsonyesti gyertyafény varázslatos hangulata

Volt egyszer egy kicsi falu, ahol minden karácsony estén a házak ablakában gyertyák fényei táncoltak. Az emberek szíve olyan meleg volt, mint a gyertyaláng, és a szeretet mindenhol ott lakott. Ebben a faluban élt egy kislány, Emília, aki nagyon szerette a karácsonyt, főleg a gyertyafényes estéket.

Egy különleges karácsony este volt, amikor odakint hópelyhek hullottak, s minden házban már izgatottan készülődtek. Emília a nagymamájával együtt díszítette a fát. A nagymama mindig mesélt neki a régi karácsonyokról, amikor még ő volt kicsi, és arról, hogy miért olyan fontos a karácsonyesti gyertyafény.

„Tudod, Emília,” mondta a nagymama, „a gyertya fénye mindig elűzi a sötétséget, és melegséget hoz a lelkünkbe. A karácsonyesti gyertyafény szeretetet jelent, és azt, hogy mindig van remény.”

Hagyományok és szokások a gyertyagyújtás körül

Amikor eljött az este, mindenki ünneplőbe öltözött. A család együtt gyűlt össze az asztal körül, ahol már ott várt a piros szalaggal átkötött adventi koszorú. Emília mindig alig várta, hogy meggyújthassa a gyertyákat. Idén is ő kapta meg a megtiszteltetést.

Ahogy sorban meggyújtották a gyertyákat, mindenki elmondott egy jókívánságot. Az édesapja azt mondta: „Kívánom, hogy mindenki boldog legyen!” Az anyukája azt: „Legyünk együtt egészségesek!” Emília pedig szívből kívánta: „Remélem, hogy soha senki nem lesz magányos karácsonykor!”

A gyertyák fénye lassan betöltötte a szobát, és mindenkinek az arcán mosoly ragyogott. A nagypapa halkan hozzátette: „Így volt ez régen is. A gyertyafény összetartja a családot.”

A gyertyafény szerepe a családi együttlétekben

Ekkor hirtelen halk kopogás hallatszott az ajtón. Emília kíváncsian nyitotta ki, és egy kisfiút talált kint, akinek pirosra fagyott volt az orra. A fiú félénken megszólalt: „Bocsánat, eltévedtem hazafelé, és egy kicsit fázom. Bejöhetek melegedni?”

A család rögtön hellyel kínálta, és a nagymama egy bögre forró kakaót adott a fiúnak. A gyertyák fénye vidáman táncolt a falakon, a meleg szobában mindenki barátságos volt, és a kisfiú arca lassan felvidult. Emília odasúgta neki: „Ne aggódj, nálunk mindenki szeretettel van itt.” A fiú bólintott, és a szemében hála csillogott.

Kézműves gyertyák: egyedi fények ünnepére

Miközben a család beszélgetett, Emília és a kisfiú megmutatták egymásnak azokat a gyertyákat, amiket maguk készítettek az óvodában. Volt köztük mézillatú, volt aranyporos, sőt olyan is, amelybe apró dió- és fenyőágakat rejtettek. A gyerekek együtt gyújtottak meg egy kézműves gyertyát, közben Emília így szólt:

„Minden gyertya kicsit olyan, mint mi: mindegyik másmilyen, de mind melegséget ad.” A kisfiú mosolygott, és azt mondta: „És együtt még fényesebben világítanak!”

Tippek a biztonságos és meghitt gyertyázáshoz

Az anyuka segített a gyerekeknek ügyelni arra, hogy a gyertyák biztonságban legyenek az asztalon, és mindig ott legyen egy pohár víz a közelben. A nagymama figyelmeztetett: „Soha ne hagyjátok a gyertyát őrizetlenül!” Emília bólintott, és megbeszélték, hogy csak felnőtt jelenlétében gyújtanak meg gyertyát.

Amikor a vacsora véget ért, a család együtt énekelte el a kedvenc karácsonyi dalukat, a gyertyák fénye pedig mintha még melegebben ragyogott volna. A kisfiú végül hazaindult, de előtte megígérte: „Jövőre is eljövök hozzátok gyertyát gyújtani!” Emília pedig biztosan tudta, hogy a szeretet fénye mindig visszatalál hozzájuk.

Így volt, így igaz, így volt a mese! Vagy talán nem is igaz, de ilyen szép a karácsonyesti gyertyafény varázslata!

Karácsony napjára:

Post Views: 17