A karácsonyfa fényharangjai ⋆ Karácsony napja

Karácsony napja:

A karácsonyfa fényharangjai már hosszú idő óta részei az ünnepi díszítésnek, de vajon honnan ered ez a szokás, és miért olyan különlegesek ezek a csillogó díszek a fenyőágakon? Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis falucska a havas hegyek között, ahol minden évben hatalmas ünnepséget rendeztek karácsony estéjén. A faluban élt egy kedves öregasszony, akit mindenki csak Bözsi néninek hívott. Ő volt az, aki minden évben elhozta a karácsonyfa fényharangjait a falusi gyerekeknek.

Egyik este, éppen karácsony előtt, a kis Sára és öccse, Marci izgatottan figyelték, ahogy Bözsi néni egy hatalmas, suhogó kendőbe csavart csomagot cipelt a főtérre. „Mit hoztál nekünk, Bözsi néni?” kérdezte Sára kíváncsian. Az öregasszony mosolyogva bontotta ki a csomagot, s a gyerekek ámulva látták, ahogy a kendőből csillogó kis harangocskák gurultak elő, mindegyikben egy pici fénycsóva táncolt.

„Ezek a karácsonyfa fényharangjai,” magyarázta Bözsi néni, „és mindegyikben egy-egy jócselekedet fénye lakik. Amikor valaki jót tesz, egy új fény születik a harangban.” Marci nagy szemekkel nézte a harangokat, és megkérdezte: „És honnan jönnek ezek a harangok?” Bözsi néni leült a gyerekek közé, és mesélni kezdett.

Egyszer régen, amikor még az első karácsonyfa sem állt a falu főterén, az emberek csak gyertyákkal díszítették az otthonaikat. Egy hideg télen egy kisfiú elveszítette a kedvenc játékát, és nagyon szomorú lett. A testvére, látva a szomorúságot, titokban készített neki egy apró csengőt, amit a fenyőágra akasztottak. Amikor a kisfiú meglátta a csillogó harangot, boldogan nevetett, és a harangocska fényleni kezdett, mintha egy apró csillag költözött volna bele.

Azóta a falu lakói minden évben készítenek ilyen fényharangokat. Óvatosan hajlítanak apró drótot, ráfűznek üveggyöngyöket, s mindegyik belsejébe kis lámpácskát rejtenek. Felnőttek és gyerekek együtt dolgoznak, miközben meleg kakaót isznak, és karácsonyi dalokat dúdolnak. A harangokat aztán a falu nagy karácsonyfájára akasztják, s amikor eljön az este, az egész főteret betölti a harangok lágy fénye.

Bözsi néni azt is elmesélte, hogy fontos óvatosan bánni a fényharangokkal, mert a gyertyaláng melege veszélyes lehet. Ezért már sok család LED-es fényharangokat használ, amik nem forrósodnak fel, mégis ugyanúgy ragyognak. „Mindig kérjétek meg anyát vagy apát, hogy ők akasszák fel a fényharangokat, és csak akkor kapcsoljátok be őket, ha mindenki együtt van!” tanácsolta Bözsi néni.

A modern karácsonyokban a fényharangok már sokféle formában tündökölnek: van, amelyik üvegből, van, amelyik papírból vagy fából készül. Akadnak olyanok is, amik újrahasznosított anyagokból, például régi játékokból vagy színes üvegcserépből születnek, így nemcsak szépek, hanem környezetbarátok is. Sára és Marci idén LED-es fényharangokat készítettek apával, így nem kellett félniük attól, hogy meggyullad valami, és közösen díszítették fel velük a családi fenyőfát.

Ahogy eljött az ünnep estéje, mindenki összegyűlt a főtér körül. A gyerekek egymás kezét fogva csodálták, ahogy a fényharangok ragyogni kezdtek, és minden egyes harangocska emlékeztetett arra, hány jócselekedet történt az év során. „Látjátok, mennyire fontos jónak lenni?” kérdezte Bözsi néni. Sára szorosan átölelte Marcit, és azt suttogta: „Szeretném, ha a harangom fénye mindig világítana!”

És így történt, hogy a karácsonyfa fényharangjai nemcsak díszek lettek, hanem mindenki emlékeztetője arra, hogy a szeretet, jóság és gondoskodás igazi fényt gyújt a világban. Így volt, úgy volt, talán igaz sem volt – ez volt a fényharangok meséje.

Mert a fényharangok nem csak csillognak: minden ragyogó harangocska azt üzeni, hogy a legnagyobb ajándék a szeretet, a jóság, az együtt töltött idő, és hogy mindig figyeljünk egymásra. Ezért karácsonykor legyünk jók, szeressük egymást, és vigyázzunk a környezetünkre is, hogy sokáig gyönyörködhessünk a karácsonyfa fényharangjaiban.

Így volt, úgy volt, talán igaz sem volt, ez volt a karácsonyfa fényharangjainak meséje!

Karácsony napjára:

Post Views: 5