A karácsonyfa szíve dobbanása ⋆ Karácsony napja

Karácsony napja:

A karácsonyfa lelke: honnan ered a legendája?

Volt egyszer egy réges-régi kis falu, ahol minden télen, amikor a hópelyhek takarót húztak a házakra, a gyerekek izgatottan lesték az ablakból: mikor érkezik el a karácsony napja? A faluban élt egy idős fenyőfa az erdő szélén, akit mindenki csak úgy hívott: a Nagyapó Fenyő. Sokan meséltek arról, hogy ennek a fának a szívében lakik a karácsony szelleme, és ilyenkor decemberben egy egészen halk, dobbanó hang hallatszik belőle, mintha egy kicsi szív dobogna mindenkiért, akiben él a szeretet.

Egy évben a testvérpár, Anna és Misi elhatározta, hogy maguk is meghallgatják, vajon tényleg dobog-e a karácsonyfa szíve. Egymás kezét fogva indultak az erdőbe, arcukban a csípős széllel, de szívükben melegséggel.

– Hallod, mit mondanak az öregek? – suttogta Anna.
– Hogy a fenyőfa szíve csak annak dobban, aki igazán szeret – válaszolta Misi.

A fenyőfa kiválasztása: szívből jövő tradíció

A faluban nem volt olyan család, aki ne hozott volna haza egy fenyőágat vagy kisebb fenyőfát karácsony előtt. A fák között sétálva Anna és Misi egyszer csak megálltak a Nagyapó Fenyő alatt. A fa hatalmas volt, ágai alatt menedéket találtak a hó elől.

– Vajon választhatunk magunknak egy ágat tőle? – kérdezte Misi.
– Csak ha megkérdezzük tőle, és megígérjük, hogy szeretettel díszítjük, és minden nap vigyázunk rá – felelte Anna.

A testvérek odaléptek a fához, tenyerükkel megsimogatták érdes kérgét, és halkan szóltak:
– Kedves Nagyapó Fenyő, adsz nekünk egy ágat, hogy együtt ünnepelhessük a karácsonyt?

Mintha a fa megérezte volna szándékukat, egy vékony ág finoman lehajolt, mintha meghajolna előttük. Anna óvatosan levágott egy kis ágat, és együtt hazavitték.

Díszítés közben: a családi összetartozás pillanatai

Otthon anya, apa, Anna és Misi együtt készültek a nagy napra. A fenyőágat egy kis üvegbe tették, köré fenyőillatú gyertyákat helyeztek, majd előkerültek a színes díszek, papírszív, aranycsengő. Anna apró madarakat hajtogatott, Misi pedig csillagokat vágott ki csillogó papírból.

– Milyen szép lett! – kiáltott fel anya, amikor körbenézett.
– Az a legszebb benne, hogy együtt csináltuk – mondta apa mosolyogva.

Ahogy a család kézen fogva állt a feldíszített fenyőág körül, Anna hirtelen csendre intette őket.
– Halljátok? Mintha valami halkan dobolna…

Mindnyájan hallgatóztak. A szobában csend lett, s a szívükben valami melegség áradt szét. Lehet, hogy csak a saját szívük dobbanását hallották, vagy talán tényleg a karácsonyfa szíve dobbant meg az örömtől és szeretettől.

Miért éppen a fa alatt dobban meg a szívünk?

Éjjel a testvérek még egyszer visszasétáltak a kis fenyőhöz az udvaron. A hó csillogott a holdfényben, a fenyőág pedig mintha egy pillanatra megmozdult volna.
– Köszönöm, hogy elhoztatok hozzám – súgta a szél Anna fülébe.
– A karácsonyfa szíve nem csak a fában dobban, hanem mindannyiunkban, akik szeretettel ajándékozunk – mondta Misi.

Ilyenkor karácsonykor megtelik a világ örömmel, és minden szív megtanul kicsit hangosabban dobogni. A fa alatt együtt lenni azt jelenti, hogy egymásra figyelünk, és megosztjuk, amink van: egy mosolyt, egy puszit, egy kedves szót.

Ünnepi fények és a karácsonyfa varázslatos üzenete

Amikor eljött a szenteste, a kis ágon megcsillantak a fények, és a család körbeállta, énekeltek, és megölelték egymást. Mindenki érezte, ahogy a karácsonyfa szíve ott, abban a pillanatban, egy nagy, boldogot dobbant.

A falu gyerekei azóta is mesélik a történetet a Nagyapó Fenyőről, és hiszik, hogy minden karácsonykor, amikor szeretettel díszítünk fát, és együtt vagyunk, a karácsonyfa szíve újra és újra dobban értünk.

Így volt, igaz volt, lehet, hogy mese volt, talán mégsem egészen így. De a szeretet, amit a karácsonyfa alatt egymásnak adunk, az a legigazabb csoda.

A történet tanulsága, hogy a szeretet, az összetartozás és a kedvesség mindenhol ott van, ahol nyitott szívvel fordulunk egymáshoz – és ilyenkor a karácsonyfa szíve is biztosan dobbanni fog értünk.

Így volt, úgy volt, ez volt a mese!

Karácsony napjára:

Post Views: 7