A karácsony titkos kincsesládája ⋆ Karácsony napja

Karácsony napja:

Volt egyszer egy kis falucska, messze fenn a havas hegyek között, ahol a karácsony minden évben csodával volt tele. Az emberek itt még ismerték a régi hagyományokat, de az idő múlásával egyre többen felejtették el, mit is jelent igazán az ünnep. Egyik évben, amikor a hópelyhek úgy táncoltak, mint apró, csillogó csillagok, valami különös dolog történt a faluban.

Anna, egy kíváncsi, barna hajú kislány, a nagymamája padlásán keresgélt, miközben a karácsonyi díszeket próbálta előkeresni. Egyszer csak megakadt a szeme egy poros, öreg ládikán. – Nagyi, mi van ebben a dobozban? – kiáltott le izgatottan. Nagyi elmosolyodott, s odalépett a ládához. – Ez a karácsony titkos kincsesládája. Csak azok találhatják meg, akik igazán keresik a karácsony szellemét. – suttogta, miközben leemelte a dobozt a polcról.

Anna óvatosan kinyitotta a ládát. Bent régi karácsonyi díszek, kézzel írt üdvözlőlapok, apró játékok és egy selyemszalagba kötött könyv lapult. – Ezek mind emlékek a régi időkből – magyarázta nagyi. – Minden évben, amikor összegyűlt a család, valami kicsi, de különleges dolgot tettünk bele, hogy megőrizzük a szeretet pillanatait.

Anna kíváncsian lapozgatni kezdte a könyvet, amiben színes rajzok és történetek sorakoztak. Az első oldalon egy régi karácsonyi vacsora leírása volt, ahol a család együtt énekelt, majd almát szelt, s a szeleteket szétosztották egymás közt. – Régen ezt azért csinálták, hogy mindenki részesüljön a boldogságból – mondta nagyi. Anna csodálkozva kérdezte: – És most miért nem csináljuk már? Nagyi elmosolyodott. – Mert sokan elfelejtették, hogy a karácsonyban a szeretet és az együttlét a legnagyobb ajándék, nem a díszes csomagok vagy az új játékok.

Anna elhatározta, hogy idén más lesz a karácsony. Kitalálta, hogy minden családtagnak saját kezűleg készít egy kis meglepetést. A testvérének egy piros fonalból font karkötőt, az édesapjának egy kedves rajzot, az édesanyjának pedig egy kis versikét írt. Aznap este a család együtt gyújtotta meg az adventi gyertyát, és Anna elmesélte, mit talált a padláson. A család együtt nézegette a kincsesládát, és mindenki mesélt egy emléket a régi karácsonyokról.

Másnap reggel Anna és a testvére, Peti, a faluba indultak, hogy meglátogassák a szomszéd nénit. A néni egyedül élt, s gyakran volt szomorú. Anna a kis kincsesládából vitt neki egy régi díszt és egy meleg sálat. – Köszönöm, kedveskéim! – mondta könnyes szemmel a néni. – Ti vagytok az én karácsonyi csodáim! Peti megsimogatta a néni kezét. – Az igazi ajándék az, ha nem felejtjük el egymást – mondta halkan.

Amikor visszatértek, az egész falu megtudta, hogy Anna és Peti titkos kincsesládát találtak, s mindenki újra elkezdett emlékezni a régi karácsonyok varázsára. A nagymama tanította meg a gyerekeknek az elfeledett szokásokat: együtt díszítettek mézeskalácsot, diót törtek, és közösen énekeltek.

Együtt, kéz a kézben álltak a falusi templom előtt, mikor a harang megszólalt. Anna boldogan nézett körbe. – Látod, nagyi? Mindenki együtt ünnepel, és ez sokkal jobb, mint bármilyen új játék! Nagyi megsimogatta Anna haját. – Az igazi kincs a szívedben van, kicsim, és ha megosztod másokkal, sosem fogy el.

Azóta a falu minden karácsonykor előveszi a titkos kincsesládát. A gyerekek és a felnőttek együtt tesznek bele új emlékeket, és minden évben megszületik valami új csoda: egy mosoly, egy ölelés, egy jó szó. Így terjedt el újra a jókedv, a szeretet és a gondoskodás karácsonyi varázsa.

Ha idén te is szeretnél egy titkos, bensőséges ünnepet, készíts saját ládikát családi emlékekből! Írjatok egymásnak kedves üzeneteket, készítsetek együtt süteményt, vagy csak öleljétek meg egymást. Mert a legnagyobb ajándék mindig a szeretet marad.

Így volt, úgy volt, igaz volt, vagy talán csak mese volt – de a szeretet kincsesládája minden szívben ott lapul.

Karácsony napjára:

Post Views: 6