A karácsonyi est aranyporos titka ⋆ Karácsony napja

Karácsony napja:

Az aranypor legendája: honnan ered a karácsonyi varázs?

Valamikor réges-régen, egy messzi kis faluban, a havas dombok ölelésében, élt egy kislány, Lili, és a testvére, Marci. Karácsony közeledtével a faluban mindenki készülődött: a házak ablakaiban fényes csillagok ragyogtak, a levegőben forró almaillat keveredett a hópelyhek táncával. De ebben a faluban titok tartotta össze az ünnepet – egy titok, amit csak a legkedvesebb szívek tudtak megfejteni. Az öregek úgy tartották, hogy karácsony estéjén aranypor hullik a világra, és ez az aranypor adja a szeretet és a varázs erejét az ünnepnek.

Egy este Lili odabújt nagymamája mellé, miközben az a régi karosszékben ült, és halkan kérdezte:
– Nagyi, tényleg létezik az aranypor?
A nagymama elmosolyodott, és megsimogatta Lili haját.
– Hát persze, kicsikém. Az aranypor mindenhol ott van, ahol szeretet és jóság lakik. Csak meg kell találni a szemeddel és a szíveddel.

A karácsonyi est különleges hangulatának forrásai

Ahogy közeledett a szenteste, Lili és Marci elhatározták, hogy megtalálják az aranyport, és megfejtik a karácsonyi est titkát. Aznap este együtt díszítették a fát színes papírdíszekkel és dióval. Marci óvatosan felakasztotta a legféltettebb díszt, egy régi csengőt, amit még dédnagyapa készített.
– Szerinted most hullik az aranypor? – súgta Marci.
– Talán, amikor együtt vagyunk így, és örülünk egymásnak – válaszolta Lili.

Az ablakon túl hópelyhek hullottak, kint a szomszédban gyerekek csúszkáltak a domboldalon. Mindenki mosolygott egymásra, köszönt, és apró ajándékokat csempésztek egymás ajtajába. Az aranypor titka, úgy tűnt, mindenütt ott volt, ahol nevetés, kedvesség és ölelés született.

Családi tradíciók és az aranypor szerepe az ünnepen

Az est fénypontja a családi vacsora volt. Nagymama tálalta a gőzölgő mákos gubát, a papa pedig ünnepélyesen megvágta a bejglit. A családtagok egymás kezét fogták, és hálát adtak minden jóért, ami velük történt.
– Szeretlek benneteket! – mondta Lili halkan, de annál őszintébben.
Mindenki elmosolyodott, s mintha apró szikrák villantak volna a levegőben.

A család minden évben apró papírcsillagokat készített, amikre kívánságokat írtak. Ezeket a csillagokat aztán a fa alá rejtették, hogy az angyalok magukkal vihessék. Így maradt meg az aranypor titka a családban: szeretetben, közös játékban, együtt töltött időben.

Apró gesztusok, amik bearanyozzák a szentestét

Az este végén Lili és Marci titokban kimentek az udvarra. Egy-egy almát és diót csempésztek a kóbor cinke etetőjébe, hogy az is részesülhessen az ünnepből.
– Ezt biztosan szeretik majd a madarak! – suttogta Lili.
– Az aranypor talán ettől is hullik – vélekedett Marci.
Amikor visszanéztek a házra, az ablakok fényében apró csillámokat láttak táncolni a levegőben. Talán a hópelyhek játszottak velük, de ők biztosak voltak benne, hogy ez az igazi karácsonyi aranypor.

Hogyan őrizhetjük meg az aranyporos titkot évről évre?

Amikor eljött a lefekvés ideje, nagymama betakarta az unokákat, és halkan így szólt:
– Mindig emlékezzetek rá, kis Drágáim, hogy az aranypor ott ragyog, ahol szeretet és jóság van. És ha ezt a titkot őrzitek, minden karácsony este aranyporos lesz, bárhol is jártok a világban.

Lili és Marci szívük mélyén megfogadták, hogy minden évben továbbadják az aranypor titkát. Apró kedvességekkel, nevetéssel, együtt töltött idővel és szeretettel. Így a karácsony sosem veszít el a varázsából, és minden évben újra és újra felragyog az aranypor az ünnep estéjén.

Így volt, vagy nem volt, bizony ilyen aranyporos karácsonyi varázslatot csak a legkedvesebb szívek tudnak őrizni. Ez volt az aranyporos titok, ez volt a mesém, s talán igaz is volt, talán nem – de jó volt elmesélni, jó volt hallgatni.

Karácsony napjára:

Post Views: 20