A karácsony története

A karácsony története

Sötét volt, és a levegő is kezdett lehűlni. A két utazó mind lassabban emelte fel a lábát a továbbinduláshoz.

A férfi aggódva nézett az asszonyra. Fiatal volt, meleg barna szemmel, szakállal és a zsidó hagyományok szerint megnövesztett pajesszal. Párja, alacsony, törékeny szépség, fáradtan simította el arcából a ráhulló dús, sötét hajtincset. Áldott állapotban volt, és a vége felé járt viselősségének.

Már napok óta útban voltak Názáretből Betlehembe a római császár parancsa miatt. Népszámlálást tartott ugyanis, és mindenkinek a születési helyén kellett bejelentkeznie. Ők végre nagy nehezen megérkeztek, ám szállást nem találtak sehol. Hiába kopogtatott József – mert így hívták a fiatal férfit – rengeteg szálláshely, ház ajtaján, mindenki elutasította. “Márpedig Máriának pihennie kell, különben nem fogja bírni.” – gondolta. Aggódva nézett körbe. Az út két oldala azonban már kihalt volt, így, a központon kívül. Csak egy düledező, kalyibaszerű kis épület sziluettje látszódott távolabbról. Valamiféle állatok lehettek benne, a felőle érkező szagokból ítélve. “Az jó lesz!” – döntött hirtelen József, és szelíden karon fogta asszonyát.

Mikor megérkeztek, az első érzésük a jóleső meleg volt. Az állatok szaga már nem is tűnt olyan kellemetlennek. Máriának azonban nemigen maradt ideje a nyugodt pihenésre. Alig foglalták el helyüket, hirtelen belehasított az első fájás. A baba most és itt akart megérkezni, ahol a szelíd állatok lehelete melegítette őket.

Néhány óra elteltével túl is voltak a nehezén. Kisfiú született. Halkan, de egészségesen sírt fel. József mindent megtett, hogy megkönnyítse Mária szenvedését. Elvágta a köldökzsinórt, letörölgette az újszülöttet, amennyire tudta, bebugyolálta köpönyegébe, majd óvatosan egy szalmával teli jászolba helyezte.

karácsony története - Gerard van Honthorst: A gyermek imádása

Gerard van Honthorst: A gyermek imádása

Még nem is ocsúdtak fel a szülőség érzéséből, amikor egyszer csak megjelent előttük két pásztor.

– Igaza volt annak az angyalnak – szólt az egyik, mikor meglátta a kis családot. Térdre borultak, és sok boldogságot kívántak nekik. József és Mária csodálkozva nézett rájuk.

– Hát ti nem is tudjátok? – kérdezte az egyik. – A gyermeketek lesz maga a Megváltó, aki segít népünknek meglátni a fényt, és kivezet minket a sötétségből.

Mindeközben a gyermek, mit sem sejtve fontos küldetéséről, békés gőgicsélésbe kezdett. Láthatóan tetszettek neki ezek a szakállas férfiak. De aztán egyszer csak rájött: ő tulajdonképpen éhes. Hangos sírással jelezte hiányát.

Mária gyengéden az ölébe vette, és kebléhez emelte. A pásztorok érezték, hogy ideje távozniuk. Még egyszer térdre borultak, még egyszer hálát adtak az apró messiásnak, majd útjukra indultak.

December 25-ét írtunk ekkor, amikor a szeretet prófétája, Krisztus ilyetén körülmények között megszületett. És mi azóta is minden évben megemlékezünk erről a csodálatos eseményről.

Ez lenne hát a karácsony története, ami egyben Jézus születésének története is.

További érdekességek a karácsony blogban