A karácsonyi asztal varázskenyere ⋆ Karácsony napja

Karácsony napja:

A varázskenyér hagyománya a karácsonyi asztalon

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy kis faluban egy kedves öregasszony, akit mindenki csak Kenyérmamának hívott. Kenyérmama minden évben karácsony előestéjén csodakenyeret sütött, mely az egész falu asztalára varázslatot és szeretetet vitt. Azt mesélték a gyerekek, hogy aki ebből a kenyérből kóstol, annak szíve tele lesz jósággal, s a leghidegebb télen is melegség költözik a házába.

Egyik évben Kenyérmama unokája, Panni is eljött segíteni a nagy karácsonyi sütéshez. – Nagymama, ugye most is varázskenyeret sütünk? – kérdezte csillogó szemmel. – Természetesen, drága Pannim – mosolygott Kenyérmama. – De ehhez előbb össze kell gyűjtenünk a hozzávalókat, és a legfontosabbat sem szabad elfelejteni!

Hozzávalók és titkos összetevők bemutatása

Panni kosárral a karján járta a kertet és a konyhát. Az asztalra került liszt, friss tej, langyos víz, egy marék dió, aranyló méz, és egy csipet só. De Kenyérmama titokban elővett egy kis zacskót is, benne egy különleges fűszer keverékkel. – Ez a szeretetpor – suttogta. – Ezt csak azok kaphatják, akik tiszta szívvel segítenek másoknak. Ettől lesz a kenyér valóban varázslatos.

– Én is segíthetek beletenni? – kérdezte Panni. – Persze, de előbb gondolj arra valakire, akit nagyon szeretsz, és kívánj neki valami jót – mondta Kenyérmama. Panni becsukta a szemét, és halkan suttogott: – Legyen boldog a barátnőm, Zsófi! Ezután együtt beleszórták a szeretetport a tálba.

Lépésről lépésre: így készül a varázskenyér

A konyhában illatok lengtek, ahogy Panni és Kenyérmama összekeverték a hozzávalókat. Gyúrták, dagasztották a tésztát, majd meleg kendővel letakarták, hogy megkeljen. – Most lesz ideje álmodni egy kicsit – mondta Kenyérmama.

Amíg a tészta pihent, Panni az ablaknál ült, és nézte, ahogy a hópelyhek táncolnak a sötétben. – Nagymama, szerinted tényleg varázslatos lesz a kenyér? – kérdezte halkan. – Ha hiszel benne, és jóságot teszel másokkal, minden kenyér varázslatossá válhat – felelte kedvesen a nagymama.

Mikor a tészta megkelt, Kenyérmama óvatosan formázni kezdte. – Most jön a titok: a kenyér közepébe egy szívecske alakot kell vágni – magyarázta. – Így mindenki emlékezni fog a szeretetre, ami benne van.

Díszítés és tálalás: hogy legyen igazán ünnepi

A kis Panni csipetnyi dióval szórta meg a kenyeret, Kenyérmama pedig aranyló mézet csorgatott rá. Végül néhány apró, piros bogyót is ráhelyeztek, hogy még szebb legyen.

Mikor a varázskenyér kisült, az egész házat mennyei illat lengte be. – Most már igazi karácsony van! – kiáltotta Panni, és nagyot harapott a még meleg kenyérből. Az asztal körül összegyűltek a családtagok, szomszédok is átjöttek egy szelet kenyérre, és mindenki mosolygott egymásra.

Történetek és babonák a karácsonyi kenyérről

A faluban azt tartják, hogy aki karácsony este varázskenyeret süt, annak a házában békesség és szeretet marad egész évben. Van, aki azt meséli, hogy a kenyér szívecskéje a falusi angyalka ajándéka, van, aki szerint a kenyér melegen tartja azokat, akik magányosak.

Egy idős bácsi mesélte egyszer Panninak: – Mikor kicsi voltam, mindig kaptam egy szeletet Kenyérmama kenyeréből, s sosem féltem a sötét téli éjszakáktól. Tudtam, hogy a szeretet velem van.

Minden karácsony este, amikor az ablakban pislákol a gyertya fénye, a varázskenyér illata betölti a házat, és emlékeztet rá, hogy a legnagyobb varázslat a szívünkben él.

Így volt, igaz is volt, ez volt a mese! Aki jót tesz, annak a szeretet mindig visszatér, s ha együtt készítünk valamit, az még finomabb lesz!

Karácsony napjára:

Post Views: 12