A karácsonyi fények tánca ⋆ Karácsony napja

Karácsony napja:

Egyszer, egy aprócska faluban, ahol télen vastag hótakaró borította a háztetőket, és a fák is csillogó jégcsapokkal díszítették magukat, élt egy kislány, Lili. Lili imádta a karácsonyt, főleg azért, mert olyankor a falu minden utcáját, ablakát és kertjét fényfüzérek ragyogták be. Úgy érezte, a karácsonyi fények nemcsak a sötétséget űzik el, hanem a szívekben is melegséget gyújtanak. Egyik este, ahogy az ablakból figyelte a pislákoló fényeket, halkan megszólalt.

„Nézd csak, anyu, mintha táncolnának a lámpások!” – mondta ámulva. Az anyukája mosolyogva simogatta meg a fejét. „Valóban, Lili, a karácsonyi fényeknek különös varázsa van. Minden évben megtöltik a falut örömmel és boldogsággal.”

Ahogy közeledett a karácsony, az egész falu készülődött. Mindenki kitalálta, hogyan díszíthetné fel a házát még szebben. Liliék házában a díszítés igazi családi esemény volt. A dobozokból előkerültek a régi, kedves fényfüzérek, melyeket Lili nagypapája már fiatal korában is használt.

„Segítek én is!” – kiáltotta Lili izgatottan, és óvatosan kibogozta a színes vezetékeket. A nagypapája mosolyogva figyelte, majd megszólalt. „Tudod, Lilikém, minden egyes kis lámpácska emlékeket őriz. Ezekkel díszítettük az első karácsonyunkat ebben a házban. Vigyázz rájuk, mert a fények összekötnek minket.”

Ahogy együtt dolgoztak, az ablakból egy öreg szomszéd, néni Ilus nézte őket. Ilus néni nagyon magányos volt, mióta a családja messze költözött. Lili észrevette, hogy Ilus néni házán nincsenek fények. Este, vacsora közben megkérdezte. „Anyu, ugye mi is segíthetünk Ilus néninek feldíszíteni a házát?”

Az anyukája bólintott. Másnap Lili és a családja vidáman kopogtattak Ilus néni ajtaján, és együtt kezdték el feltenni a fényfüzéreket. Ilus néni szeme könnybe lábadt a meghatottságtól. „Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen szépen ragyoghat még a házam” – mondta halkan.

A faluban mindenki észrevette, hogy Ilus néni háza is fénybe borult. Az emberek megálltak, megcsodálták, és egyre többen csatlakoztak egymáshoz: aki csak tudott, segített a szomszédjának, vagy megosztotta a fényfüzékeit azzal, akinek nem jutott. A karácsonyi fények nemcsak a házakat, hanem a szíveket is összekötötték. Az utcákon nevetés és baráti szavak szálltak, a falu pedig olyan volt, mint egy ragyogó csodaország.

Lili egy este kiment a kertbe, felnézett a csillagos égre, és halkan megszólalt. „Vajon mitől ilyen varázslatosak a karácsonyi fények?” Ekkor halkan megszólalt egy pici, fénylő lámpácska a bokorban. „Azért, mert minden kis fényben benne van a szeretet, a kedvesség és az összetartás ereje. Amikor ti együtt díszítetek, vagy segítetek másoknak, a fények táncra kelnek, és szétszórják a jóságot a világban.”

Lili elmosolyodott, és megfogadta, hogy minden évben segíteni fog másoknak, hogy mindenki otthonába eljusson a karácsony fénye. Másnap az iskolában is elmesélte a barátainak, hogyan lehet újrahasznosítani a régi fényfüzéreket, ki lehet javítani az elszakadt vezetékeket, és természetes anyagokkal, például tobozokkal vagy színes papírkarikákkal lehet díszíteni a házakat.

A gyerekek lelkesen próbáltak ki mindenféle kreatív ötletet. Volt, aki festett befőttesüvegeket, amibe gyertyát tett, és minden este meggyújtotta az ablakban. Mások színes papírból szélforgókat készítettek, amiket a fények közé akasztottak. A falu így nemcsak fényárban úszott, hanem tele volt egyedi, saját készítésű díszekkel is.

A karácsony estéjén, amikor mindenki a templomhoz sétált, és együtt énekelték a kedvenc karácsonyi dalokat, Lili tudta, hogy a fények tánca nemcsak az utcákon, hanem a szívekben is folytatódik. A fényfüzérek ragyogásában mindenki meglátta a szeretet, a segítőkészség és az összefogás igazi jelentőségét.

Így volt, igaz volt, tán mese is volt! A karácsonyi fények tánca megtanította mindenkinek, hogy a jóság, az összetartás és a szeretet fénye mindannyiunkat beragyoghat – és ez a legnagyobb ajándék, amit egymásnak adhatunk.

Karácsony napjára:

Post Views: 7