Csighy Sándor Karácsonyfa előtt

Csighy Sándor Karácsonyfa előtt

Csighy Sándor Karácsonyfa előtt

Csighy Sándor Karácsonyfa előtt

Csak nézem és nézem és nézem… 
Csörgős pásztorbottal próbálom 
gyermek lelkemben ébresztgetni 
emlékét, de csak meddő álom.

Mintha sose lett volna, vagy én 
nem lettem volna soha, olyan. 
Itt állok előtte merengve 
a multon. Lassú időfolyam

fel-felloccsan és megint csak csend. 
Bűvös varázs kél ki a csendből 
és az évek súlyos leple alól 
csilingelnek újra a csengők.

Messze száll suhogva a lélek, 
az értelem szárnyai viszik, 
a varázs megmaradt, ugyanaz, 
és már nemcsak csodálja, hiszi.

A betlehemi jászol felett 
a Csillag örök nyomot hagyott 
s a barmok közt pihegő Kisded 
minden más királynál nagyobb.

Csak nézem a kis karácsonyfát, 
más, mint ezelőtt hetven éve… 
Más a fenyő, mások a gyertyák 
s én is más vagyok, sokkal vénebb. 

Karácsony

Csighy Sándor Karácsonyfa előtt

Vissza a Karácsonyi versekhez