Gyóni Géza Betlehemesek

Gyóni Géza Betlehemesek

Gyóni Géza Betlehemesek

Zakatol, zúg, dübörög a város. 
Kormos kenyeret izzad a gép. 
Kavarog, búg az életi vásár, 
Gyönge a gyöngébbet löki odébb. 
Vézna, csigázott testek inognak. 
Vérbefutottan bús szemek égnek. 
Szöges korbácsát nekieresztve 
Gyermekeit csak veri az élet.

Sírva, sikongva, bukdosva rohannak, 
Kidől az egyik, helyibe más áll. 
– S ím, egy torlódó nagy utca sarkán 
Egy percre megáll az életi vásár. 
Egy percre bámész szemekkel állnak 
Vézna, csigázott, igázott testek, 
S utat engednek három kis tömzsi, 
Piros orcájú betlehemesnek.

Három apróság hidegtől csípett 
Piros orcával nagy-komolyan 
Átballag köztük, s újra bezárul 
A szennyes, könnyes emberfolyam. 
A lelken régi pásztorzsoltárok, 
Halk imák hangja száll halkan át – 
Egy pillanatra – s megint az élet 
Harsogja bősz, vad, harci dalát.

Nincs itt karácsony. Minek kísértesz, 
Babonás mese, szép Betlehem? 
Örök nagypéntek szomorúsága 
Ül hiteroppant, bús lelkemen. 
Három királyok maguk osztoznak 
Tömjénen, myrrhán, lopkodott kincsen, 
És jászolokban milljók születnek, 
És millióknak jászola sincsen.

Nincs itt karácsony. Mit is kerestek 
Még itt, ti apró betlehemesek? 
Kik Jézustok holtra keresték, 
Meg is találták a Heródesek. 
Mert eljött volna, már eljött volna, 
Kit sok hazug ajk fennen sóvárog – 
S szólna – ostorát megsuhogtatva – 
„A templomból ki, kufárok!”

Nincs már karácsony. Menjetek innen 
Sietve, apró betlehemesek, 
Szíjostorával a cudar élet 
Úgyis mihamar elér titeket. 
Gömbölyű, gyönge kis kezetekben 
Összetörik a Betlehem-játék, 
Mint az enyémben. S lesztek ti is majd 
Bús, hiteroppant, lézengő árnyék. 

Gyóni Géza Betlehemesek

Vissza a Karácsonyi versekhez