Kovásznai Kővér János Karácsonyi óhaj

Kovásznai Kővér János Karácsonyi óhaj

Kovásznai Kővér János Karácsonyi óhaj

Kovásznai Kővér János Karácsonyi óhaj

Ismét jön karácsony, – nap mint nap közeleg, – 
belopja melegét, – tárd ki a szívedet: 
Gondold el mit tehetsz, hogy mást is hevítsen 
a JÓ, mivel Téged megáldott az Isten…

Gondold el: – Erdélyben s az Alduna táján 
(sőt öt világrészen) a kegyetlen ármány 
Heródese üldözi szadista szeszéllyel, 
– jézuskák, máriák küzdenek a téllel – 
menekül a székely…

Oláh is követi… Hiszen őt is bántja 
hogy megsemmisül a faboronás háza. 
Földgyalú nem kimél sok-sok ősi telket, – 
amit dolgos szülők egykor építettek – 
se gyümölcsös kertet, – se karácsonyfákat –, 
mik a kunyhók körül mostanig őrt álltak…

A zsarnok szívtelen: – széttép sok családot, 
hogy elszakítsa a hű szeretet-láncot. 
S hogy kegyetlenségét kifelé kendőzze, – 
ha majd a nemzetek őt vonják kérdőre – 
papírt írat alá: „Mi önként távozunk, 
nem kényszerít senki!” (Holdkórosok vagyunk…?)

Ott hagyják a hazát, – bujdosnak világgá – 
hol az anyanyelvén szólhat magyar, – oláh, 
mert rabszolga munkát vállalni a télre, 
egy nemzet fiának sincsen a kedvére; 
és a Duna-delta megmutatta nékünk: 
„félmillió hősi halott” vérén épült!

És jön a karácsony, – a tél már közeleg, – 
ki fogadja be az éhező sereget? 
Hová meneküljön: – a másik koldushoz, 
ki alamizsnáért maga is most futkos?


Megnyomorították Európa szívét… 
Hallgassátok meg már Kossuth üzenetét: 
„Dunai államok DUNA SZÖVETSÉGE – 
Igazság, Szeretet vézerljen végre – 
Fogjatok össze mind: – Ne kerüljön vérbe! 
Akarjátok mind a nemzetközi békét, s 
egyesült erővel szerezzetek érvényt 
a huszadik század Nagy Ítéletének: 
„Szabadságot, Békét Kárpátok közének 
s mindenütt e világ koldus, rab népének!”

Ne kelljen szenvedjen sok menekült lélek, 
anyák és gyermekek, aggastyánok, vének… 
Kik százezer számra beteg, – tehetetlen, – 
hamvadó reménnyel, – koldus lágerekben 
vergődnek nap mint nap s fájón sóhajtoznak: 
mikor örülhetnek egy meleg otthonnak, 
boldog karácsonynak?…

Hisz’ mind úgy születtünk kicsiny emberkéknek 
s akkor örvendenénk karácsony esténknek 
ha nem üldöznék a sok ártatlan népet 
s jutna falat, fekhely s ruha minden népnek!

Gyúljon ki a világ Nagy Karácsonyfája s 
minden emberfajta égő kicsi lángja 
szórjon fényt Európának is szívébe, – 
érezzük melegét: – megszületett végre 
az igaz, – őszinte – emberséges béke, 
Szegénynek, – gazdagnak közös örömére!… 

Karácsony

Kovásznai Kővér János Karácsonyi óhaj

Vissza a Karácsonyi versekhez