Karácsony napja:
Legszebb adventi versek
Aranyosi Ervin: Advent – első gyertya
Advent első vasárnapján
felgyullad egy gyertya fénye.
Melegítse át szívedet,
legyen fénylő eredménye.
Kezdődik a csodavárás,
ahogy egykor Jézust várták:
szeretettel, bizalommal,
a tűz lángját körül állták.
A megváltó tiszta fényt hoz,
szeretetet, ami éltet.
Felemel a puszta földről,
Isten fiává fogad téged.
Szeretettel tárd ki lelked,
öleld át a nagyvilágot,
kívánd azt, hogy minden ember
itt a Földön, legyen áldott!
Mentovics Éva: Advent
Álomport hintett a tájra a tél,
fenyvesek ágain hűs szél zenél,
hófelhőt bolyhoz fenn, későn, korán,
s átsuhan didergő falvak során.
Benéz a házakba, s mit lát vajon?
Gyertyafényt, ünnepi, szép asztalon,
parázsló kályhákat, s asztal felett
számtalan imára kulcsolt kezet,
szemekben sóvárgást, hitet, reményt,
várják a Megváltót, hogy indul felénk,
s megérint vidám és bús lelkeket,
hogy átír majd haragot a szeretet.
Suttogj most te is egy csendes imát,
kérd, tisztává válhasson majd a világ!
Koldusnak, szegénynek kérj új esélyt,
fázónak meleget, sötétben fényt,
hisz parányi remény még él bennetek,
betegnek gyógyulást, szebb életet,
gyáváknak acélos, bátor szívet,
megtévedt lelkeknek igaz hitet!
Hisz várjuk a megváltást, az újabb csodát,
a szeretet, megértés szép zálogát,
mert vágyjuk, hogy béke és boldogság
töltse be világunk minden zugát!
(2018. december 02.)
Legszebb adventi versek
Kulcsár József: Advent idején
Advent idején lelkem békében él,
csodás és békés karácsonyt remél.
Nem érdekel már a felszíni csillogás,
az akciós ajándékok utáni lótás-futás!
Advent idején szívem nyugalomra int,
reményteljes, szépséges szeretetet hint.
Elcsitul bennem a hangos világ zaja,
és felébred lényem legbelső halk dala.
Gősi Vali: Advent idején
virágot karcol a téli szél
a házak ablakára
ezüstös fényű hópihék
bámulják selyemruhában
dérfüggöny csillog az ablakon
a lámpa imbolygó fénye
csituló csóvával átoson
mielőtt még elenyészne
roppanó jégcsapok a fán
az ágak közt árvult fészek
álomból riaszt egy kormorán
a pásztorok útra kélnek
Kiss Angéla: Angyal
Az adventi koszorú négy színben ég
Négy angyal jő is, mire leszáll az éj
Első nap kék köpenyben jött az első
Ő a csendesen figyelő, lélekfürkésző
Másnap jön a piros palástba öltözött
Napsugaras aranyserlegét megtöltött
Fénykészítő angyal a kék mennyből
Ragyogó csillagot készít szeretetből
Ide ér a harmadik vasárnap angyala
Fehérben, a tiszta szeretetet kutatva
Jön vele a béke, a boldogság érzése
Csillogó fényt gyújt az emberszembe
A negyedik nap lila lepelben érkezik
Az emberek a kezében a lantját nézik
Angyal a lantot már pengetni is kezdi
Hozzá az új tavasz béke dalát elénekli
Daluktól valamennyi szunnyadó mag
Kisarjad, s a föld is új életre kel majd.
Legszebb adventi versek
Dsida Jenő: Közeleg az emberfia
Tudom, hogy közeleg már a jó ember fia,
aki nem tőlem és nem tőled kap életet.
Néhány pásztornak, akik sohasem öltek
nyulat, nem hordoznak emberölő
szerszámot, megjelenik az angyal és
megjelenik a csillag és tele lesz dallal
a decemberi hegyoldal. Csak ránézünk a kisdedre
és tudni fogjuk, hogy Ő az.
Eljönnek az acéltrösztök fejedelmei,
a petróleumbányák frakkos császárai
s könnyel a szemükben letérdelnek elé.
Mert Ő lesz, akinek legtisztább kék a szeme,
legerősebb lészen a karja és szelíd arcáról ragyog
az örök építők acélos vidámsága.
Ő megmutatja minden vándornak az utat,
minden töprengőnek az igazságot, minden
haldoklónak az életet. Ő megmagyarázza
nekünk a gépek dalának igazi értelmét,
megmagyarázza és megáldja a fáradt költőt
legsajgóbb szavait és mosolyogni fog és kék
fehér galamb fog ülni a vállán kétfelől.
Ő nem ad országot nekünk, hanem otthont,
nem ad fegyvert, hanem kenyeret.
Ma még sírunk,
mert a mosolygás nem én vagyok.
Ma még sötét
van, mert nem jöttem világosságnak,
hanem hogy bizonyosságot tegyek a világosságról.
Már közeledik az éj, mely szüli a Hajnalt.
Eljön Ő, minden bizonnyal eljön.
Della Maria: Téli csendben
Hópaplan alatt a föld tavaszt álmodik.
Éji vándor a Hold csöndesen elköszön.
Hajnalra megpihennek az ölelések.
Szobákba reggelre nyugalom költözik.
Fák ágai, mint kócos hajamon a dér,
ezüstösen csillog a kelő Nap-fényben
Fáznak a távolban a hófödte hegyek.
Eresz alatt eltévedt cinke didereg.
Míg a természet kint a fagyban elenyész,
bent Advent gyertyája áraszt meleget.
Megváltó születik, s vele jő a remény,
szeretet gyújt fákon, szivekben fényeket.
Kustra Ferenc: Adventet megélni…
Odakint szép csendben havazik, kifehérül a táj,
Csillog a fénye, szinte világít, ez maga a báj.
Eljött az ideje, kicsi láng ég, nézem: ez bűbáj.
Az első gyertya az advent első fénye,
Gyertyalobogás már Jézus érkezése?
Egy hét eltelt, fellángol a másik gyertya,
Ez mutatja, hogy ez évek fénye máma.
Megint elment egy kerek hét, már bizony ég a harmadik,
Közeleg az ünnep is, lehet, hogy fönt leszek hajnalig…
Letelik az utolsó hét, a negyedik gyertya is lobog,
Boldog beteljesüléstől, örömtől velem… föld is forog.
És már bizony ez az utolsó kis gyertya,
Idevezetett hozzánk Jézusunk útja.
Legszebb adventi versek
B. Huszta Irén: Szeretet csillaga
Ragyogj csillag ragyogj
Szeretet csillaga
Fénylő szemeinkbe
Jöjjön el ő maga
Legyen ma itt velünk
Igaz szeretetbe’
Kit Istenünk küldött
Földi életünkbe
Elvenni a rosszat
Tanítani a jót
Megszelídíteni
A háborgó folyót
Megosztani mindent
Mi szép csak van bennünk
Szeretni a jókat
S a rosszat emelnünk
Fel a tiszta fénybe
Csillagok közétek
Látni hogy rezgeti
Szerető fényetek
Át a vágyat lágyan
Megvalósulásba
Csücskeit kerekre
Tiszta fénye szabja
Erősítve bennünk
Mindent ami érték
Hisz velünk született
Az igazi mérték
Mélyen a lelkünkben
A Kisjézus maga
Ragyogj bennünk ragyogj
Szeretet csillaga
Albert Ferenc: Advent koszorúja
Dér didereg alvó fákon,
fehér éjben advent kopog;
gyarló lelkünk készen álljon,
s az áldás is ránk találjon,
színes gyertyák fénye lobog.
Fenyőgyanta friss illata
tölti be a meleg otthont;
világol egy lila gyertya,
embereknek hitet adva,
Krisztusunk megváltást hozzon.
Kopog a második vasárnap;
egy pár lila gyertya fénylik;
reményt nyújtva a családnak,
kik csak Messiásra várnak;
s fények kúsznak magas égig.
Lobban három gyertya lángja,
egy rózsaszín, s öröm e hír.
Dicsértessék Szűz Mária,
néhány nap és áldott álma:
jászlában a Kisded felsír.
Ünnep előtt vasárnapon
lángoljon négy gyertya fénye,
fényük szeretetet ontson!
Áldott legyen a karácsony,
s a Megváltó születése!
Legszebb adventi versek
Mészely József: Adventi fenyőág
Már szél kopasztott
szinte minden ágat,
de ellenállt a fenyő
s őrzi a nyári lázat.
Tovább szépíti a szépet,
a zöldje oly reményteli,
ahogy áradó illatával
a szobánk körbe lengi.
Ágh Tihamér: Adventkor
Ködös hajnal-órák, tejszínű reggelek,
a földön sárguló, elkínzott levelek.
Az ég hólyagszemén nem tör át a nap
sugárnyalábja felhőtlen megakad.
Az ősz lassan lépked, majd télbe borul
és ahogy megvirrad, be is alkonyul…
Este tompa fények remegnek az utcán,
megtörnek a tócsák fodródozó foltján.
De a hétköznapok bágyadt szürkesége
nem törheti meg azt, ami bennünk béke.
Lelkünkben reménység, a szívünkben áldás:
Ránk köszöntött advent,
boldog Jézus-várás…
Darvas Ferenc: Advent
Várakozással telik életünk,
mert egy nagy érzésre vágyunk,
szívünk-lelkünk áhítozva,
éhezőn, a szeretetre várunk.
Eljő-e úgy, ahogy kívánjuk,
szelíden, halkan, csendesen,
mint azon a szent éjszakán,
a közelgő karácsony esten.
Ádventben járva újra várunk,
megtaláljuk-e, akit keresünk,
eljő-e hozzánk a Szeretet,
itt lesz-e, ott lesz-e velünk.
Várakozással teli életünkben
egy nagy-nagy érzésre várunk,
lelkünk-szívünk Őt keresve,
a békére, szeretetre vágyunk.
És eljön Ő, aki a Szeretet,
és mellyel világot megvált,
hozza békésen és csendesen,
amire nagyon sok ember várt.
Itt kopog majd belül, finoman,
bensőd megújulva rátalál,
és ha te is ezt így akarod,
ha szíved szeretetet kínál,
Hidd el, akkor eljön Ő hozzád,
fényével szerényen s halkan,
lényednek szeretetsugára
lesz majd az édesítő hajnal.
Legszebb adventi versek
Juhászné Bérces Anikó: Adventi fények
Advent első vasárnapján
fellobban egy gyertyaláng,
REMÉNY-t hoz a szürkeségbe,
mikor fénye ránk talál.
Három társa lángra várva
az adventi koszorún,
bennük rejlő fény-üzenet
átsugárzik a borún.
Hét nap múlva párban lobog,
kis fáklyaként világít,
s erőre kap lelkekben az
égiektől táplált HIT.
ÖRÖM-ünnep közelg` hozzánk,
hirdeti a harmadik,
lélek húrján zenét sugall,
óda hangja hallatszik.
Gyertya-kvartett fény tündököl,
küszöbön a karácsony,
legfontosabb, hogy SZERETET
áradjon a világon.
György Viktória Klára: Advent…
Bársonyos a csend,
s a gyertyaláng szelíd fénye mellett,
az álmok ösvénye kitárul.
Megérint a szív boldogsága,
szól a mennyek halk szerenádja.
Már közeleg…
Karácsonyi szépségben
ragyog a szeretet!
Nem álom ez, valóság!
Angyal érint meg s a jóság!
Áldást ont a négy
gyertya fénye,
amely szent örömben
él és ragyog,
s egy őszinte, tiszta fohász
kinyitja fényes templomod!
Nincs sértetlen emberi lélek,
mind hullatta már könnyét.
Szívünk gazdagsága
ez az ünnep!
Mondjunk imát mindenkiért!
Legyen ez kezdete
egy boldog jövőnek!
Varázslatos pillanat vár reánk,
s majd elmondhatja minden ember,
a szeretet bölcsője a Földünk
s lelke a mi hazánk.
A tiszta szavak
a lélekben születnek!
Szívből fakadnak
és életre kelnek.
Ragyogja be a Betlehemi csillag
a holnapot, s a mát!
Tegyük boldoggá
mindenki szent Karácsonyát!
Legszebb adventi versek
Kassák Lajos: Advent van
Advent van, s átjárja lelkem
a szeretet és az emlékezés.
Rájövök ismét-tán ezredszer-,
hogy szépen élni gyakran túl kevés.
Szeretni szóban és tettekben,
hinni, remélni szüntelen.
Táplálni kell mosollyal, öleléssel,
hogy emléked hibátlan legyen.
Most visszarepülök gondolatban
gyermeki önmagamba újra…
látom, amint jancsi-kályha mellett
anyám fagyos lábujjamat gyúrja.
Hársfa teát tölt poharamba –
˝Idd meg! Nem fogsz fázni majd!˝
Átmelegedett a testem, valóban
s én azt hittem a tea tette azt.
Ma már tudom, tőle volt meleg.
Ölelés, szeretet, gondoskodás
ezek voltak mitől az a ˝jó˝
a testem és a lelkem járta át.
Ez adta azt a boldog érzést,
mi ma is rám tör, ha a múltba
révedek.
Hiánya – így advent idejében –
fájón kéri vissza az elmúlt éveket.
Emlékszem a finom illatokra,
ami a konyhát járta át,
mikor sült a finom mézes,
és a lágyan foszló mákos kalács.
Arca piros volt az izgalomtól,
mikor a szobába engedett,
csilingelt egy üvegpohár szélén:
˝Itt az Angyalka! Megjelent!˝
Futottunk mind a fenyő köré,
ámultunk, örültünk nagyon.
Ezt a boldog érzést fiaimnak
minden karácsonykor átadom.
Már negyedszer töltjük el nélküle
a karácsony szent ünnepét,
de lelkemben ott mosolyog képe,
ahogy átöleli hét kisgyermekét.
Mert az ünnep attól sokkal szebb lesz,
ha gyertyafényben rá emlékezünk
s tudom – onnan fentről ő is nézi:
Ugye mindenkit szeretünk?
Jusson szép szóból bárkinek!
Simogató, ölelő kezekből,
mosolytól csillogó szemekből
áradó tűz gyújtson fényeket!
Muzsika szálljon a gyermek kacajból,
áhítat járja át a lelkeket!
A szeretetet, mit tőle tanultunk
naponta adjuk át mindenkinek.
Kun Magdona: Szívtalálkozás
Minden égő adventi gyertya,
valaki szíve melegének
itt hagyott darabja,
mely oly ragyogást áraszt
a langy-meleg szobákba,
mint lángra kapott csillagszórók
lobbanó szikrája.
Az adventi gyertyafény
elvezet minket a csillagokon túli
mennyei világba,
oda, ahol ég és föld világnak
nincs már vélt határa,
ami akadályt gördíthetne elénk,
s ami meggátolná,
hogy viszontlássuk egymást
egy összeölelkező
szívtalálkozásba.
Legszebb adventi versek
Jószay Magdolna: Advent
Pelyhedzik a friss hó, ezüstös fák, új tél
tisztít, hűsít, frissít, új álmokat ígér.
Megváltó születik, közeleg a szent éj,
Emberszívekbe költözik a remény.
Éveink fogynak, ám szívünk fiatal…
Ahogy roppan a hó, lelkünkben szól a dal.
Remény és tisztaság, élet és jóság,
Hozd mindezt el nekem, fényes úr-angyal!
Kun Magdolna: Advent könnyei
Advent fénye ragyogja át azon lelkeket,
melyek fenn az égi kékben némán könnyeznek.
Könnyeznek, mert hátrahagyott szeretteiknek,
már nem nyújthatnak vigaszt, sem vigyázó kezet.
Ott a fehér felhőtetőn, hol tündöklik a fény,
ma milliónyi lélek sír fel szeretteiért.
Sírnak és zokognak, mert a nagy egyedüliség,
Advent napján félbetöri szívük egészét.
Hisz Advent a szeretet áldott ünnepe,
csak annak keserű, kinek nincs már senkije,
hisz az Advent is akkor teljes, és akkor igazi,
ha van, kinek még átölelhet óvó karjai.
Babits Mihály: Adventi köd
Tél van megint!
Reggel amint
fölébredek,
még betekint
az utcalámpa
sötét szobámba,
mert odakint
köd van megint.
Elbuvik a
nap-paripa
az ég dugottabb
aklaiba,
hova a csillag-
állatok bujnak
nappalira:
Kos, Bak, Bika…
Tán a ravasz
égi lovas
»sötéten tartja«,
míg egy kamasz
s vig turf-inas
a forró pálya
gyepét kitárja:
az uj tavasz.
S én mint kinek
nagy versenyek
tétén végső
reménye remeg,
szorongva kérdem,
mit rejtenek
e függönyök
s az istenek?
És lesz-e még
hogy fölfakad
a borulat,
s küld-e a nap
egy sugarat,
mint vért a seb,
vagy megfuladt
a köd alatt?
És lesz-e még
Lángja elég
hevitni, mint
valaha rég
e földi lét
fagyát s az ember
vak életét
valaha még?
Ágyon ülök
s nincs egy szemernyi
kedvem kikelni.
Talán örök
marad a köd
amely beföd
s kásásan ing a
tetők fölött.
Óh könnyű rímek,
friss zengzetek,
csengessetek!
Végem, ha vígaszt
nem lelhetek
tibennetek..
M. Fresch : Friss fenyőág
Adventi hírnök: friss fenyőág,
Lobog az első gyertyaláng!
Karácsonyt várva lázban a föld,
Isteni gyermeket köszönt.
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!
Adventi hírnök: friss fenyőág,
Lobog már két kis gyertyaláng!
Ha zörget Jézus, jól figyelj ám,
Betér a szívünk ajtaján!
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!
Adventi hírnök: friss fenyőág,
Lobog már három gyertyaláng!
Múlnak az évek, életünk száll,
De utunk végén Jézus vár!
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!
Adventi hírnök: friss fenyőág,
Lobog már négy kis gyertyaláng!
Azt mondta Jézus, visszajön még,
Újjá lesz akkor föld és ég!
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!
Mysty Kata: Adventnek áldása
A szeretet égig ér,
Tündököl a Nap helyén.
Melegsége földre tér.
Örömével két tenyér.
Szívben öröm és kedély,
helyet kér, nem henyél.
Tüzet olt, elhárít vészt!
Új vesszőnek hajtása,
ez adventnek áldása.
Ültesd el, megfogan!
A szeretet áradat…
Nem apad szívben folyam.
A szeretet – mozdulat,
sose kér, de önként ad!
Örvend annak, amit kap.
Egy megértő pillantás,
választ adó kivárás,
sok türelmes bólintás.
Jöjj hát és ünnepeld!
Öröme égbe emel,
tisztító tűzre ott lel.
Kun Magdolna: Advent első gyertyalángja
Advent első gyertyalángja legyen ma a béke,
apró gyermekszívek szépreményű éke.
Ráncos, fázós kézfejeknek forró meleg kályha,
szomorú arcocskáknak pihe-puha párna.
Advent első gyertyalángja legyen ma a mosoly,
ott is ahol szívfájdító nyomorúság honol,
hisz az Adventi gyertyákban fellobbanó láng,
koldusra és királyra is mennyei fényt ád.
Legszebb adventi versek
Legszebb adventi versek
Karácsony napjára: