A karácsonyi száncsengő meséje ⋆ Karácsony napja

Karácsony napja:

A karácsonyi száncsengő eredete régi időkre nyúlik vissza, amikor a hófödte falvakban a lovas szánok csilingelő csengővel suhantak végig az erdei utakon. Az emberek úgy tartották, hogy a csengők hangja nemcsak az utazókat figyelmezteti, hanem elűzi a rossz szellemeket is, hogy a szán biztonságban célba érjen. Mások szerint a száncsengő örömteli dallama maga a karácsony szíve, aminek hangjára a fenyőfák is meghajolnak a hó alatt.

Egy régi legenda úgy meséli, hogy a legelső karácsonyi száncsengő egy kis faluban született, ahol egy Marci nevű kisfiú lakott az édesanyjával. Marci nagyon várta a karácsonyt, de az idén nem volt fa, sem dísz, amit feltehetett volna. Egy este szomorúan ült az ablakban, és nézte, ahogy a hópelyhek táncolnak a sötétben.

Egyszer csak halk csilingelést hallott. Kíváncsian kinézett az ablakon, és egy apró, piros sapkás manót látott, aki egy aranyló szánkót húzott maga után.

– Szia Marci! – köszönt a manó. – Látom, szomorú vagy. Miért nem örülsz a közelgő karácsonynak?

– Nincs semmim, amivel díszíthetném a szobát – sóhajtott Marci. – Még egy apró csengőm sincs, ami csilingelhetne.

A manó elmosolyodott, s a szánkóról elővett egy pici, fényes csengőt.

– Ez nem akármilyen csengő – mondta halkan. – Ez a karácsony száncsengője. Csak annak szól igazán szépen, aki jószívű és szeretettel teli.

Marci két kezébe fogta a csengőt, s abban a pillanatban melegség járta át a szívét. Másnap reggel, ahogy felébredt, különös fényt látott a szobában. A csengő ragyogott, s csillogó hópelyhek hullottak köré.

Ekkor anyukája is felébredt, s csodálkozva nézte a fényeket.

– Marci, honnan van ez a szép csengő? – kérdezte.

– Egy manó hozta nekem, hogy ne szomorkodjunk karácsonykor – felelte Marci boldogan.

A csengő hangjára az egész házban jókedv lett úrrá. Még a szomszédok is átjöttek, mert hallották a különös csilingelést.

– Ez a csengő valami csodát rejt – mondta a néni a szomszédból. – Ilyen szépen még sosem csengtek a harangok sem.

Marci rájött, hogy a csengő titka nem a fényességében vagy a szépségében rejlik, hanem abban, hogy mindenki örömét leli benne, aki jószívű és segít másokon.

Karácsony estére mindenki hozott egy kis díszt, egy almát, diót, szalagot, s együtt feldíszítették a szobát. A száncsengő minden alkalommal megszólalt, amikor valaki kedvességet tett.

Azóta minden karácsonykor előkerülnek a száncsengők. A gyermekek énekelnek, mondókákat mondanak, s a csengő hangjára mindenkit átjár a szeretet melege.

Sok mese, vers és dal szól a száncsengőről, aminek hangjától még a tél is barátságosabb lesz. „Száncsengő csilingel, szívünkbe béke költözik” – énekli sok kisgyermek decemberben, s reméli, hogy a csengő megőrzi a család boldogságát újévig.

A száncsengők nemcsak a mesékben fontosak. Otthon is díszíthetjük velük a karácsonyfát, ajtókat, ablakokat. Egy-egy arany vagy ezüst száncsengő a bejárati ajtón elriasztja a hideget és a rosszkedvet, miközben mindenkit mosollyal köszönt.

Ha saját száncsengőt szeretnél, te is készíthetsz szép papírból, színes fonalból, apró harangocskából. A lényeg, hogy szeretettel díszítsd otthonod, és gondolj arra, hogy a csengők csilingelése összeköti az embereket.

Így történt, hogy a karácsonyi száncsengő nem csak egy egyszerű dísz lett, hanem a szeretet, jóság és összetartozás jelképe minden karácsonykor. Minden alkalommal, amikor megszólal, emlékeztet arra, hogy a legnagyobb ajándék a szívből jövő szeretet.

Így volt, így nem volt, volt egyszer egy mese a karácsonyi száncsengőről. Talán igaz, talán nem, de aki meghallja a csengő hangját, úgyis tudja, mit jelent a karácsony.

Karácsony napjára:

Post Views: 16